Segítő kéz

Néha az átlagosnál is jobb dolog lelkes tollforgatónak lenni. Tegnap például azért volt igen király fíling, mert csörgött a mobilom (szabi ide, szabi oda, egész nap kerregett a drága - persze a közélet Várpalota környéki bástyái honnan is tudhatták volna, hogy én ezerrel nyomom a hálidéjt), s igen jó híreket kaptam az éteren keresztül.

Még augusztusban írtam egy kamondi családról a Naplóban, akik igencsak reménytelen helyzetbe kerültek kissé egyszerű szüleik balfaszsága miatt. A részleteket most nem írom le, aki akarja ITT elolvashatja, a lényeg az, hogy egy házaspár családi házára több tízmilliós jelzálogot tett okos apuka és anyuka aztán bedőlt a hitel persze, végrehajtás alá került az ingatlan, s úgy volt, ha nem szereznek pénzt az árverésre (hitelt sehol sem akartak nekik adni), akkor mehetnek a híd alá a hétéves, gyógyíthatatlan beteg kislányukkal együtt. És akkor még a drága család akarta őket megverni meg minden a cikk megjelenése után. Na, mindegy.

A tegnapi hívásban egy kedvesen csilingelő női hang egy győri ügyvédi iroda képviseletében először is megköszönte az ominózus cikket, majd azt közölte velem, hogy csütörtökön lesz az árverés, s ha egy határontúli török származású uzsorás sem szól közbe, akkor 2,9 millióért Kamondyék megvehetik a házat. A saját házukat, ami a szüleik nevén volt eddig. Merthogy kaptak közben hitelt. Apukáék meg mehetnek a búsba. Jövő héten megírom majd az újságban, csak olyan jó volt ezt így hallani, hogy le kellet írnom itt a blogon is.