Szarban a haza

Nem is oly rég (ITT) már feszegettem a külföldi munkavállalás, esetleg külhoni élet kérdését, ám az utóbbi hónapok eseményei, néhány beszélgetés, s egy rövidke kutatás eredménye miatt azt gondolom ismét érdemes vitázni a témáról.

Abban azt hiszem megegyezhetünk, hogy ami most van kis hazánkban az senkinek sem jó (na jó, aki Ausztriába jár ki dolgozni így-úgy, annak egy kicsit igen). Most nem menjünk bele, hogy kinek miért is nem, a lényeg az, hogy hosszútávon még az exportra dolgozó cégek is megszívhatják. De ez most nem is fontos.

Az már inkább, hogy rengeteg barátról, ismerősről, meg ismerős ismerőséről hallok, akit egy napról a másikra úgy kirúgtak a korábban biztosnak tartott munkahelyéről, hogy nagyott koppant a betonon. Olyan nagyot, hogy máig nem tudja mi legyen. Aki idősebb, s már lakást vett, házat épített, gyermek(ke)et nevel, nem nagyon tud mozogni, marad a híradóban ezerszer puffogatott frázis: összehúzzák a nadrágszíjat (súlyos elkeseredés esetén bankrablás - lásd a híradókat esténként).

Nekünk, fiataloknak (meg a nálam fiatalabbaknak - egyre többen vannak sajnos), meg vagy mákunk van és van egy állásunk, ahonnan nem rúgnak ki, de abból a pénzből sosem veszünk lakást és nevelünk fel gyereket tisztességesen, vagy húzunk el az országból mielőbb. Külföldre, akárhova. De nem csak úgy kimegyünk, hanem elmegyünk. Végleg. Szinte minden havertól, baráttól ezt hallom. Aki még nem él külföldön, az most készül lelépni.

Igazolandó az elhangzottakat végeztem egy röpke felmérést az wiwen. Valamivel több, mint 1000 ismerősöm van a t-onliné közösségi szájtján, s közülük közel 200-an élnek és dolgoznak külföldön. Főképp velem egykorúak persze (én lenni 27...még). És a nagy részüknek eszébe sem jut, hogy Magyarországon éljen (a WonderFuture páros a kivétel, ami erősíti a szabályt). Jó nekik ott, ahol vannak, a szülők miatt jönnek néha, de egyre ritkábban.

Én továbbra is maradok, csak gondoltam szólok, hogy nagy baj van emberek. Mert hiszen "Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa...", de ha nem változik a helyzet, akkor "..lehet, hogy napjaim máshol kell élnem, de veszprémi leszek, míg folyik a vérem." Tudom, hogy erős ez a Radnóti-Reider párhuzam, de ez van.