Magyarország...én most leiszom magam

Ritkán szoktam videót beszúrni, mert beszéljenek inkább a szavak, de ez a paródia nagyon tetszett. Ja, és ha valaki az eredeti Sopronis reklámmal kapcsolatban elkezdené nekem kommentben dicsérni a szíveket megdobogtató kisfilmet kiötlő magyar marketinges szakikat, annak itt egy link arról, hogy honnan és hogyan nyúl a derék magyar sörreklámot. IDE kell kattintani érte.   

Arrabona rulez 2.0

Hamisítatlan szombat esti láz

És akkor ismét Győr, vagyishát a győri éjszaka, hiszen az elmúlt hétvégén újfent alkalmam volt böcsülettel elmerülni benne. Az apropó a mostanság bloggerként is éledező Karesz cimborám (ITT az ominózus webnapló) születésnapja volt, s bizony megadtuk a módját az ünneplésnek. Rita (ő a derék Charles élete párja ugyebár) jóvoltából masszív hidegtálak fogadták kis csapatunkat, s a temérdek étek látványa egy huszárvágással keresztbe nyeste kezdődő diétámat. De nem is volt ezzel baj, sőt!

V-Tech után szabadon - Étkezz velem!

Aztán előkerültek a pohárkák és az italok, ahogy az lenni szokott minden tisztességes szülinapi zsúron. Koccint, röhög, koccint, röhög. Nagyjából ez volt felállás, s ez így is folytatódott a Retro, GinJoe, illetve Soho nevű lélekvesztőkben. Másnap mondjuk két fejem volt és a nagyobbik volt belül, de ahhoz, hogy tudjuk mi a normális, néha bizony ki kell rúgni a hámból.

Ja, és a címben azért kettőpontnulla, mert ITT olvasható az egypontnulla.

No problem

Nem kell megijedned, nem tűntem el, s attól sem kell tartanod kedves Olvasó, hogy visszatér a régi szpd, vagyis a heti egy bejegyzés (maximum). Jelentem a betegségből (viszonylag) sikerült kilábalnom, s ma akartam is írni, csak hát a derék várpalotai képviselők oly hosszan és alaposan vitatták meg a napirendi pontokat, hogy reggel fél kilenctől este fél hatig sikerült bentrekednem a tanácsteremben, aztán rohanás haza, tudósítás megír, elküld, oszt sipirc a báthoryba focizni, most meg itthon. pihi, punyi. Szóval akkor brend nyú és alapos, a győri éjszakai életet is kitárgyaló poszt holnap, addig tudjátok: türelem tornaterem...  

Beteg fiú

Ez van. Pauza. Most nagyjából napi 24 órában, merthogy elkapott valami. A szokásos februári. Talán az influenza előhuszára, de nem hagyom magam, inkább kivettem két napot és a takaró alatt döglök ezerrel. A kalmopyrin-neocitran örökzöld kombó mellett citromos tea a menü meg néhány Ötvös Csöpi-klasszikus, amelyek áfkorz originál dvd-n sorakoznak a polcon. Na, meg a Balaton retró, hogy a nyárra is gondoljak. Sajnos így a hétre az edzéseknek is annyi, hogy a hétvégi pápai Naplós fociról ne is beszéljek. Pedig jó lett volna újra a pályán, de most ez van. Azért a napokban megjelent remix-album apropóján egy Johnny Cash-cikket azért összehozok szombatra. (Akinek nem esne le az illusztrációnak idebiggyesztett fotó, annak annyit segítek, hogy a Trainspotting háza táján kell keresgélni.)    

Cozma

No, akkor a Cozma-ügyből nekem ennyi egyelőre elég volt. Legalábbis itt a blogon. Harmadik napja erről szól ugyanis az életem, mert ugye vasárnapra én nyertem az ügyeletet a szerkesztőségben, az egész napos témakövetés után így hétfőn is foglalkoztam a gyilkosság bizonyos részleteivel. Nekem nyilatkozott például a történtekről Viktor és Ádám, a Patrióta üzemeltetői, akik a klub honlapjára is föltették a Naplós cikket. Folytatom, folytatjuk persze a történetet a lapnál, mert van még kibogoznivaló bőségesen, de az ügyet itt, ezen a fórumon lezártnak tekintem. Éppen elegendőek számomra a kommentek meg ez a videó, amit a Niki blogján láttam. (A csatolt képen Marian Cozma édesapja látható a Veszprém Aréna előtt. Azt hiszem ez mindennél többet mond. )      

Szégyen és gyalázat

Cigánybűnözés van? Jöhetnek a kommentek.

www

Egy internetes civil közösségi portál sajtóbemutatóján jártam ma. EZ AZ. A történet lényege annyi, hogy egy fix webes felületre a veszprémi civil szervezetek tök ingyen regizhetnek, aztán saját maguk tolhatják fel az adataikat, híreiket meg programjaikat, s aki nem tudná hogyan kell, annak meg is tanítják. Ingyér. Tök jó kezdeményezés, mert ugye, aki nincs a neten az nincs is. A döbbenetet igazából az váltotta ki bennem, hogy a program koordinátoraival beszélgetve kiderült, hiába írtak szinte mindenkinek (több száz szervezetet tartanak nyilván Veszprémben) eddig alig 15 civil csapat jelezte, hogy egyáltalán érdekelné a lehetőség. Akadtak olyanok is, akik azt állították, nem érdekli őket, s nekik nincs szükségük az internetes jelenlétre. Érted? Hát kérdezem akkor, csak én vagyok ennyire kocka vagy tényleg léteznek ilyen arcok 2009-ben? Hihetetlen, de komolyan. Idézném az örökbecsű Ford Fairlane-t: eszem f...m megáll.       

Szarban a haza

Nem is oly rég (ITT) már feszegettem a külföldi munkavállalás, esetleg külhoni élet kérdését, ám az utóbbi hónapok eseményei, néhány beszélgetés, s egy rövidke kutatás eredménye miatt azt gondolom ismét érdemes vitázni a témáról.

Abban azt hiszem megegyezhetünk, hogy ami most van kis hazánkban az senkinek sem jó (na jó, aki Ausztriába jár ki dolgozni így-úgy, annak egy kicsit igen). Most nem menjünk bele, hogy kinek miért is nem, a lényeg az, hogy hosszútávon még az exportra dolgozó cégek is megszívhatják. De ez most nem is fontos.

Az már inkább, hogy rengeteg barátról, ismerősről, meg ismerős ismerőséről hallok, akit egy napról a másikra úgy kirúgtak a korábban biztosnak tartott munkahelyéről, hogy nagyott koppant a betonon. Olyan nagyot, hogy máig nem tudja mi legyen. Aki idősebb, s már lakást vett, házat épített, gyermek(ke)et nevel, nem nagyon tud mozogni, marad a híradóban ezerszer puffogatott frázis: összehúzzák a nadrágszíjat (súlyos elkeseredés esetén bankrablás - lásd a híradókat esténként).

Nekünk, fiataloknak (meg a nálam fiatalabbaknak - egyre többen vannak sajnos), meg vagy mákunk van és van egy állásunk, ahonnan nem rúgnak ki, de abból a pénzből sosem veszünk lakást és nevelünk fel gyereket tisztességesen, vagy húzunk el az országból mielőbb. Külföldre, akárhova. De nem csak úgy kimegyünk, hanem elmegyünk. Végleg. Szinte minden havertól, baráttól ezt hallom. Aki még nem él külföldön, az most készül lelépni.

Igazolandó az elhangzottakat végeztem egy röpke felmérést az wiwen. Valamivel több, mint 1000 ismerősöm van a t-onliné közösségi szájtján, s közülük közel 200-an élnek és dolgoznak külföldön. Főképp velem egykorúak persze (én lenni 27...még). És a nagy részüknek eszébe sem jut, hogy Magyarországon éljen (a WonderFuture páros a kivétel, ami erősíti a szabályt). Jó nekik ott, ahol vannak, a szülők miatt jönnek néha, de egyre ritkábban.

Én továbbra is maradok, csak gondoltam szólok, hogy nagy baj van emberek. Mert hiszen "Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa...", de ha nem változik a helyzet, akkor "..lehet, hogy napjaim máshol kell élnem, de veszprémi leszek, míg folyik a vérem." Tudom, hogy erős ez a Radnóti-Reider párhuzam, de ez van. 

Négy gól plusz gólpassz

És végre. Újra a pályán. Három hónap kihagyás, kellemesnek semmiképp sem nevezhető térdszurik, meg végeláthatatlannak tűnő edzőtermi szenvedés után ismét focizhattam egy jót. Teremben. Kollégákkal, haverokkal. Persze a 90 napnyi, karácsonnyal is fűszerezett kihagyás megtette hatását. Bizony felszaladt néhány kiló, ezért a mozdulatok még nem voltak olyannyira gyorsak (én magam meg aztán pláne nem), s a pauza miatt néha hosszú, néha rövid labdákat adtam, véletlenül sem pontosakat (na jó, azért volt néhány forintos is). A végeredmény négy gól meg egy gólpassz, s ami még fontosabb: egész estés vigyor az arcomon. Mert foci nélkül, valljuk be töredelmesen, kib...ott nehéz. Még akkor is, ha az én balfék csapatom miatt (forza juve) mostanában nézni nem igazán örömteli.

Más. Mehetnek a fikázó és bunkó kommentek is bátran, nem fogom törölni, s kiakadni sem fogok. Azt persze elvárnám, hogy név szerint nyomja az illető, de ha nem, hát nem.

Ld. az előző bejegyzésnél         

Szájhősök

Olvasom az Estet, s a közepében szokás szerint ott hőn szeretett városunk egyik, ha nem a legjobb szórakozóhelyének programja. Igen, az Expresszóról beszélek.  Az "egyik" szót csak csak azért írtam, mert vonakodva ugyan, de elfogadom, hogy egyes városlakók nem képesek megunni a dobgéppel meg wúú basszusokkal megbolondított nosztalgiazenét, s ezért súlyos pénzeket is fizetnek hétvégi szórakozás gyanánt, azaz más klubok is lehetnek kedveltek. Na jó, a Várkertben néha vannak jó koncertek, de eme poszt célja most nem Veszprém éjszakai életének analizálása, sokkal inkább az öröm. Ami abból fakad, hogy a fent említett lélekvesztő tavaszi programjában helyet kapott az Utcazene Fesztivál és polgármester tavaly nyári pillanatnyi mosolyszünetét indukáló Bauchklang is. Az osztrák szájhősök - akik ugyebár hangszerek nélkül, mindössze öt mikrofonnal nyomják a talpalávalót ÍGY - Óváros téri dzsemboriján csak úgy koppantak a büszke veszprémi állak a macskakövön a produkció láttán, aminek április 23-án, csütörtökön esedékes második felvonása több, mint kötelező program a míves muzsika elszánt híveinek.

És akkor lesz még Mystery Gang, Vad Fruttik, Russkaja, PASO, Korai Öröm, Rubber Puppet meg még ezernyi más, most csak az engem különösképp érdeklő bulikat írtam. Már ezekért járna Muraközy kollágának a vállveregetés vagy a Sortedból ismert biccentés, de a Bauchklang miatt abszolúte indokolt a cselekedet. 

Riszpekt

Nikinél, JimLemonnál meg Sögénél is olvastam, s csak csatlakozni tudok: hurrá, hurrá, véget ért a január! Már több ízben kifejtettem viszonyomat a téllel, ezért most eltekintek ettől, hiszen unalmas lehet számodra kedves Olvasó. Inkább köszönetet mondanék Neked, illetve Nektek, hogy a lassan négy esztendeje íródó blog fennállása leglátogatottabb hónapjaként könyvelhette el 2009 januárját, hiszen összesen 1966-an (csak nem lett meg az a fránya 2000) látogattatok el hozzám. A sikerben fürdöve gondolkodtam is a miérteken. Aztán rájöttem. Egyrészt lehet azért, mert hideg, jeges, havas, undorító hónap lévén mindenki többet zúzott a kompjúter előtt, hiszen a másfél hetes Balatonon korizós időszakot leszámítva nem nagyon lehetett hova és miért kimozdulni. Másrészt persze, s titkon remélem, hogy inkább ez a befutó, a nyájas olvasóközönség értékelte fáradozásaimat, hogy a korábbi het-kétheti bejegyzések után immár (szinte) naponta böngészheti texturális bonbonjaimat. Bármi is legyen azonban a megfejtés, a riszpekt jár nektek kedves látogatók, a rendszeres olvasóimnak pedig még puszit is küldök. Ami a jövőt illeti, annyit elárulhatok, hogy márciusban lesz a blog negyedik születésnapja, s ezen alkalomból rendhagyó nyereményjátékot tervezek, azaz érdemes lesz figyelni az oldalt.