2011. 02. 08.

Életjel

Azért néha nagyon tudnak fájni bizonyos dolgok. És itt most legfőképp a munka frontjáról van szó. Két, hozzám több szempontból is igen közel álló kolléga lépett le a laptól az uttóbi hetekben, ami eleve mélyütés. Más nélkülük, nagyon más, de nem erről szeretnék írni. Sokkal inkább arról, hogy a történtek ellenére _ két újságíróról van szó - sajnos fel sem merült az illetékesek fejében, hogy engem esetleg 100 százalékban újságíróként foglalkoztassanak tovább. Csináld csak tovább a fotózást, gyerek, az nem baj, hogy nem értesz hozzá eléggé, az nem baj, hogy még így is sokat írsz, az nem baj, hogy az egész qrva szerkesztőségben csak neked van a zsurnaliszta szakmához szakirányú diplomád, s az sem baj, hogy nem szereted a fotózást (ez nem hozzáálás, hanem képzettség kérdése, hiszen az ember, legalábbis én biztosan, a legjobbat akarja nyújtani, s amíg a fotóriporter kollégáimnak a gyakorlat és a szaktudás miatt könnyen megy minden, addig nekem minden egyes normális képért keményen meg kell küzdenem). Megértem én, hogy a helyzet kényelmes a lapnak, hiszen két legyet ütnek egy csapásra, de azért talán az is számíthatna valamit, hogy a gyerek ne undorral menjen be nap, mint nap, s ne érezze klasszisokkal jobban magát betegen, az ágynak dőlve, mint egészségesen, meló közben. Merthogy ez a szitu, s nem hiszem, hogy sokáig bírom.  

6 vélemény:

nik írta...

Szpd,
először is: elképesztően édes az illusztráció :-)
Másodszor: ki, ha nem én tudom a legjobban, milyen az, amikor leginkább a körülmények késztetnek arra, hogy szakíts azzal, amit szeretsz csinálni, amihez értesz, mert ráébredsz: nem, ez már rég nem az, amit szeretsz. És akkor meg kell menteni magad a szarmocsárba süppedéstől, mert tudod, hogy ahhoz még bőven fiatal vagy,hogy mindörökre alkut köss.

Én egyébként azt gondoltam, hogy legalább így visszakerülsz oda, ahova való vagy. Úgy tűnik, nyomokban még mindig van bennem a velem született naivságból...

Sajnálom. És remélem, ha kell, van erőd változtatni a helyzeteden. Annyit nem ér az egész, hogy rámenjen a lelked... Nekem elhiheted :-)

nik írta...

jah, és örülök, hogy visszatértél :-))
még, ha nem is túl pozitív felütés volt :-)

gégé írta...

hát igen, abszolút megértelek, és már régóta, és még addig, amíg kell...én is azt gondoltam, hogy egyenes az út az újságírói lét felé, dehát mégsem, és ezt tényleg sajnálom, pedig ott a helyed, tudom...

Turányik írta...

Kitartas P :), nemsokara itt a tavasz, fesztivalszezon, grillpartyk tomege Balcsi langos rugyezö fak miegymas, azt baromira nem fognak mozgatni a munkahelyi gondok :D:D

D írta...

Hát Petikém nem könnyű az biztos, de nem csüggedünk,ja meg gyúrok h messzire tudjam dobni a padkakövet ha arra kerülne a sor:D

Építésztechnikus->Építőmérnök-> mostmiafasztcsináljak?????

Mintha felesleges lett volna az utóbbi 8 évem de megoldjuk:D

30. meg oda lesz téve emberesen h a köv. 2 hónapra el legyél foglalva azzal,hogy az agyi alapfunkcióid újrainduljanak:D


D

Névtelen írta...

Teljesen véletlenül kerültem a naplódhoz, (fodalmam sincs róla, ki vagy) teljesen véletlenül olvasva ezt a bejegyzésedet... illetve talán a feléig jutottam...és máris meg tudom adni a választ. Szakirányú diploma? Talán arra elég lehetne, hogy a bejegyzés (újságcikk stb.) elküldése előtt benyomd a helyesírásellenőrzőt... ha már egyébként nem erősség, legalább legyen igény....
Tóth Kata