Méz eladó

Ez most a tipikusan szar poén kedves Olvasó (azért egy nagy köszi jár a képért Karesznak). Legfőképp azért, mert egy baráti ígéretnek eleget téve nem ír(hat)om le a csattanóját. Legyen elég annyi, hogy a győri éjszakával kapcsolatos, amelyben egyébként az elmúlt hét szombatján is sikerült alaposan elmerülnöm. Talán túlságosan is komolyan vettük (legalábbis koccintás szempontjából) Gergő komám legénynapjainak búcsúztatását, így hát a kezdetben 15 főt számláló csapat alig 5 főre apadt mire éjfélt ütött az óra. Azért én kitartottam, csak hát ne lett volna akciós a kedvenc mojito koktél a Baross utccán...

Korai öröm

Sikeres volt a győri projekt, már ami a barátkozós fílinget és az italozást illeti, hiszen ha rövid idő alatt is, de azért sikerült "elintéznünk" magunkat. Egy rövid Decathlonos kitérőt, majd a Baross utcán kedvenc unkahúgommal (aki az Eszti) elfogyasztott sör-jager kombót követően indultam illetve indultunk Zé öcsémmel a legutóbi postban említett M.R. lakásába, ahol már javában folyt a buli. Ugyan a "vigyázó szemek" szúrós tekintete, Dani hiánya, illetve C.P. úr visszafogottsága miatt a megszokottnál jóval szolídabb mederben folyt a mulatozás, de azért kis híján abszolváltuk a rendelkezésre álló két palack, jégbe hűtött gyógynövény-specialitást. A Juve-Milan derbit ugyan nem tudtuk követni, mert a Sport2 sajnos nem volt fogható, de szerencsére Taibi barátom sms-ei tartották bennem a lelket (végül a Juve nyerte a rangadót 3:2-re).

Fél tizenegy tájt aztán elsasszéztunk a vigalmi negyebe, ahol a Végállomás nevű, vasúti kocsiból kialakított lélekvesztőben további "körözgetések" következtek, majd éjféltájt taxiba pattantunk, s az estét a belváros szívében található, Darius nevű szórakozóhelyen folytattuk. Ott már nem csúszott a jager. Csak a kóla. Ugyan M.R. ezért kissé megorrolt rám, de feladtam a harcot. Nem éreztem magamban az erőt, hogy hajnali ötig (akkor indult ugyanis az első vonat Móvárra) ezer százalékon pörögjek, s az M.R. által favorizált mézes pálinkákat szürcsölgessem.

Hajnali egy-fél kettő környékén tehát Zével beszálltunk a mentőcsapatként megérkezett Tomi gépsárkányába, s egy vidéki buszpályaudvaros gyros-break-et követően visszatértünk a Buda utcai főhadiszállásra. Azért másnap így is sajgott rendesen a buksim.