Arrabona rulez 2.0

Hamisítatlan szombat esti láz

És akkor ismét Győr, vagyishát a győri éjszaka, hiszen az elmúlt hétvégén újfent alkalmam volt böcsülettel elmerülni benne. Az apropó a mostanság bloggerként is éledező Karesz cimborám (ITT az ominózus webnapló) születésnapja volt, s bizony megadtuk a módját az ünneplésnek. Rita (ő a derék Charles élete párja ugyebár) jóvoltából masszív hidegtálak fogadták kis csapatunkat, s a temérdek étek látványa egy huszárvágással keresztbe nyeste kezdődő diétámat. De nem is volt ezzel baj, sőt!

V-Tech után szabadon - Étkezz velem!

Aztán előkerültek a pohárkák és az italok, ahogy az lenni szokott minden tisztességes szülinapi zsúron. Koccint, röhög, koccint, röhög. Nagyjából ez volt felállás, s ez így is folytatódott a Retro, GinJoe, illetve Soho nevű lélekvesztőkben. Másnap mondjuk két fejem volt és a nagyobbik volt belül, de ahhoz, hogy tudjuk mi a normális, néha bizony ki kell rúgni a hámból.

Ja, és a címben azért kettőpontnulla, mert ITT olvasható az egypontnulla.

Méz eladó

Ez most a tipikusan szar poén kedves Olvasó (azért egy nagy köszi jár a képért Karesznak). Legfőképp azért, mert egy baráti ígéretnek eleget téve nem ír(hat)om le a csattanóját. Legyen elég annyi, hogy a győri éjszakával kapcsolatos, amelyben egyébként az elmúlt hét szombatján is sikerült alaposan elmerülnöm. Talán túlságosan is komolyan vettük (legalábbis koccintás szempontjából) Gergő komám legénynapjainak búcsúztatását, így hát a kezdetben 15 főt számláló csapat alig 5 főre apadt mire éjfélt ütött az óra. Azért én kitartottam, csak hát ne lett volna akciós a kedvenc mojito koktél a Baross utccán...

Korai öröm

Sikeres volt a győri projekt, már ami a barátkozós fílinget és az italozást illeti, hiszen ha rövid idő alatt is, de azért sikerült "elintéznünk" magunkat. Egy rövid Decathlonos kitérőt, majd a Baross utcán kedvenc unkahúgommal (aki az Eszti) elfogyasztott sör-jager kombót követően indultam illetve indultunk Zé öcsémmel a legutóbi postban említett M.R. lakásába, ahol már javában folyt a buli. Ugyan a "vigyázó szemek" szúrós tekintete, Dani hiánya, illetve C.P. úr visszafogottsága miatt a megszokottnál jóval szolídabb mederben folyt a mulatozás, de azért kis híján abszolváltuk a rendelkezésre álló két palack, jégbe hűtött gyógynövény-specialitást. A Juve-Milan derbit ugyan nem tudtuk követni, mert a Sport2 sajnos nem volt fogható, de szerencsére Taibi barátom sms-ei tartották bennem a lelket (végül a Juve nyerte a rangadót 3:2-re).

Fél tizenegy tájt aztán elsasszéztunk a vigalmi negyebe, ahol a Végállomás nevű, vasúti kocsiból kialakított lélekvesztőben további "körözgetések" következtek, majd éjféltájt taxiba pattantunk, s az estét a belváros szívében található, Darius nevű szórakozóhelyen folytattuk. Ott már nem csúszott a jager. Csak a kóla. Ugyan M.R. ezért kissé megorrolt rám, de feladtam a harcot. Nem éreztem magamban az erőt, hogy hajnali ötig (akkor indult ugyanis az első vonat Móvárra) ezer százalékon pörögjek, s az M.R. által favorizált mézes pálinkákat szürcsölgessem.

Hajnali egy-fél kettő környékén tehát Zével beszálltunk a mentőcsapatként megérkezett Tomi gépsárkányába, s egy vidéki buszpályaudvaros gyros-break-et követően visszatértünk a Buda utcai főhadiszállásra. Azért másnap így is sajgott rendesen a buksim.

Barátkozós

Barátkozós víkend közeleg, kedves olvasók, ugyanis a legutóbbi, móvári éjszakát felkutató expedíció e hét szombatján Győrben folytatódik, ahol a kis képen is látható, M.R. monogramú ifjú fizika- és illemtanár által szervezett mulatozásba csöppenek majd bele teljesen véletlenül.

Merthogy születés- és névnapok voltak dögivel a magunk mögött hagyott hetekben, ezt pedig nem hagyhatjuk ünneplés nélkül, gondolta az ország egyetlen derék AC Parma szurkolója (aki a már említett, hőn szeretett M.R. barátom). Így hát összetrombitálta a csapatot (amelynek ezúttal tagja az öcsém is, aki ugye Zé), hogy méltóképp tisztelegjünk egymás öregedése előtt.

Sajnos a Hilti fődílerévé előlépett Dániel komám munkahelyi szívása miatt nem lesz jelen eme jeles eseményen, ám a többi bandita mind ott lesz majd a M.R. marcalvárosi haciendájában (utána meg ki tudja merre). Ígérem szerzek majd pikáns fotókat és fel is töltöm ide. Jó hétvégét mindenkinek!

PS.: Az egyik emlékezetes győri banzáj hiteles kronológiája ITT és nem máshol olvasható.

Móvár by night meg a kispálya

Hűha. Gondban vagyok. Annyi minden történt velem az elmúlt hetekben, s persze ezirányú lustaságomból kifolyólag ebből semmi sem jelent meg itt a blogon. Röviden annyi a helyzet, hogy (folytatva a "fat boy=slim" postot) még mindig hősiesen nyomom, nyomjuk a diéta&fitness projektet, jelenleg mínusz 23-nál cövekelt le az a fránya mérleg. De sebaj, ugyebár messze még a cél.

Jobban megy viszont például a foci, bár ezt a leadott kilók tekintetében bárki könnyedén megállapíthatja, hiszen gondoljunk csak bele, bárki jelentősen gyorsabbá, s dinamikusabbá válik, ha egy 25-ös súlyzótárcsát "leoperálnak" a hátáról. :D

El is kezdődött egyébként időközben a kispályás bajnokság, ahol eddig két meccsen van túl a téli szünetben jelentősen átalakult kis csapatom, az Oli e Gino CF (csapatblog ITT). Két meccsen négy pontot szereztünk, azaz egy győzelem és egy döntetlen a mérleg. Szerencsére gólokkal és gólpasszokkal is kivettem a részem a gárda antréjából, így most aztán hű de büszke vagyok magamra ám!

Említésre méltó még az elmúlt hetek történéseiből a mosonmagyaróvári éjszaka aktív megtekintése, ami a Lajta-parti szitiben rendezett egyetemi napoknak volt köszönhető, ugyanis több, mint hallgatható bandákat csábítottak oda a szervezők. Az elmúlt hét pénteken például egészen jól sikerült, ámbár rohadt hidegben megtartott Vad Fruttik koncertre látogattunk el a veszprémi egyetemista életre készülő Nini és Tomi társaságában (majd éjszaka nyomattunk még egy bűnözésnek számító fokhagymás szósszal megbolondított dönert Halásziban :D). A Marci, aki az énekes, persze megint elemében volt, csak úgy ömlött belőle a hülyeség. Nyomtak elég sok új számot is, leginkább a Mi ez a jó jazz? és a Kemikáliák című opuszok jöttek, meg persze a Tánc, de azt pont nem nyomták el Móváron (a bandáról nemrég írtam egy hosszab cikket, itt lehet olvasni).

Szombaton aztán már Melus drágám, na meg nem mellesleg Imola, s persze Ferkó társaságában nyomultunk a buliban, amikor is a HS7 pöngette böcsülettel a gitárhúrokat. Mivel megint elfelejtettek fűteni a drága szervezők, ezért a masszív jager-kúrához kellett folyamodnunk, aminek persze az lett a vége, hogy lesasszéztunk az egyetemi klubba is, s ott is nyomtuk, a végére meg ugye...Mindenesetre nagyon jól éreztem magam, ezért eldöntöttem, hogy gyakrabban fogom rávenni életem egyetlen szívszerelmét az óvári partizásra.