Méz eladó

Ez most a tipikusan szar poén kedves Olvasó (azért egy nagy köszi jár a képért Karesznak). Legfőképp azért, mert egy baráti ígéretnek eleget téve nem ír(hat)om le a csattanóját. Legyen elég annyi, hogy a győri éjszakával kapcsolatos, amelyben egyébként az elmúlt hét szombatján is sikerült alaposan elmerülnöm. Talán túlságosan is komolyan vettük (legalábbis koccintás szempontjából) Gergő komám legénynapjainak búcsúztatását, így hát a kezdetben 15 főt számláló csapat alig 5 főre apadt mire éjfélt ütött az óra. Azért én kitartottam, csak hát ne lett volna akciós a kedvenc mojito koktél a Baross utccán...

Felnőttes

Sorry a kéthetesre nyúlt pauzáért (több kedves barát emlékeztetett már, hogy ejnye-bejnye, meg hogy miért is), de hát mögöttem hagyott időszak korántsem volt egyszerű, több ízben is csalódnom kellett emberekben, s ami a legrosszabb, nem csak olyan figurákban, akiktől aztán semmi jót nem várok, hanem olyanokban is, akikről pedig azt hittem, hogy... No, de végülis mindegy, ez amolyan hangos gondolkodás volt, a lényeg, hogy - persze semmiképp nem akarom elkiabálni - látom a fényt az alagút végén. Ugyan még csak pislákol, s korántsem biztos, hogy meg is szoríthatom ama bizonyos fáklyát, de azért a remény meg a hal...úgyis tudjátok.

A pünkösdi hosszú hétvége egyébként jól telt, aktívan részt vettem a VEN szombati estéjén, barátkoztam, meg legurítottam egy rakat fényt, sőt a stílusos névre keresztelt CSNPR (Csák Norisz prögőrúgás) koktéllal is sikerült megismerkednem.

Másnap aztán Balatonalmádi felé vettem az irányt, ahol Tibor barátom legénynapjainak egyik utolsó, tegyük hozzá igen jelentős mozzanatán volt szerencsém részt venni. A marhapörköltezős, jagerezős, éneklős és ökörködős legénybúcsú részletes történéseit most nem taglalnám, sokkal szívesebben értekezem inkább a buli kapcsán bennem felszínre türemkedő érzésekről és gondolatokról.

A csapatról tudni kell, hogy javarészt az én korosztályom volt jelen, azaz a reklámozók szempontjbából különösképp fontos 27-32-es tím. Az életkor csak azért fontos, mert az ott hallottak (gyereknevelés, lagzi, jön a gyerek, etc.) alapján bizony kőkeményen elkezdtem azon agyalni, hogy most akkor nekem is ezt kellene?

Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy ne szeretném feleségül venni az én drága Melusomat vagy éppen vele ne vágynánk mindennél jobban egy nagypofájú, vagány utódra, csak éppen MI nem ezeket tartjuk jelenleg a legsürgősebb, legfontosabb dolgoknak.

A fent említettek kapcsán persze megint megszólalt, sőt, inkább felüvöltött bennem a kisördög, hogy (idézem): megöregedtél kicsit haver! Aztán másnap megin' agyaltam és rájöttem, hogy nem is. Vagy legalábbis vizonyítás kérdése az egész.