Áron a sztár

Igazi, hamisíthatatlan falusi lagzin jártam az elmúlt hét végén kedves olvasó. Melus drágám egyik legjobb barátnője (aki a Zsuzsi és csoporttársak voltak a jogon) ment hozzá élete párjához, Jandához. Sajnos velük nemigen tudunk találkozni, ugyanis két, vagy talán három éve is a ködös Londonban élnek. Már ezerszer megígértük, hogy megyünk látogatóba, de eleddig nem jött össze mindenféle dolgok miatt, ámde jövő tavasszal már mennünk kell. Ezt eldöntöttük.

A lagzi maga egy sátras mulatozás volt Győrtől nem messze, aranysárga tyúkhúslevessel, rántott hússal, házi pogácsával meg jófajta bográcsos pörkölttel, ahogy az a nagykönyvben meg vagyon írva. Meg persze az italok. Az is volt dögivel. Becherovka, Jager, szabadkai őszibarackpálinka, pezsgő - ebben a sorrendben. A végére sikerült táncra hangolni magunkat, az unatkozó hivatalnokot idéző külsejű gitármágus meg szintis társa egész jó hangulatot teremtett, még a honi média félistenét, az általam (is) rajongva imádott Fásy Ádámot is megidézték a "Mesterhármas" című örökbecsű opusz erejéig.

Azonban, hogy a post címének miértjét is értsétek, a lagzi legnagyobb sztárja nem a házaspár vagy a már említett zseniális duó volt, hanem Zsuzsiék másfél éves kisfia: Áron. A mellékelt fotón is ő ül az ifjú ara ölében. Egyfolytában mosolygott, meg úgy nézett, hogy attól mindenki elolvadt. Gyönyörű, nincs rá jobb szó. Nekem is kell egy fiúgyerek...

PS.: Szombattól amúgy tíz napig félig-meddig apa leszek, hiszen a Fannizsuzsi (aki ugye a Melus lassacskán 9 éves ennivaló kishúga) jön hozzánk tíz napra nyaralni. Visszük bulizni a kicsikét majd mindenfelé.

Vőfély projekt 2.0

Ahogy arról már írtam itt a blogon, június közepén ismét vőfélynek kértek fel (s én persze örömmel tettem eleget az invitálásnak). A már sokat emlegetett Richárd cimborám (ugyebár az ő tavalyi esküvőjén indult a vőfély-karrier - bővebben ITT) öccse, Geri kötötte össze életét Nikivel, s ha már az első jól összejött, a család ismét az szpd vőfély projekt mellett döntött. Nos, a kikérések sikerrel jártak, az esküvő rendben lement, majd a lagziban is ment a dajdaj kőkeményen, de beszéljenek inkább a minimális képalával megtuningolt fotók.

A menyasszony meg a "hülyegyerek" (érdemes figyelni az arckifejezést :D)

Na, ők az ifjú pár: Niki és Geri

Melus drágámmal hajnalig mulattunk, ő elnyerte a "legtöbbet táncoló csajszi" címet is

Jóllakott napközis pálinkafogyasztás utáni mosollyal a szája szegletében

Ahogy ígértem...

...ím hát az esküvői képek. Az ifjú pár ugyanis szerencsésen megérkezett a nászútról, s voltak olyan kedvesek, hogy postázták nekem a nagy nap pixelekbe öntött emlékeinek egy darabját. Ezúton is köszönöm, illetve köszönjük Melussal, hogy ott lehettünk.

Az ifjú, s gyönyörű ara és a jóképű vőfély menyecsketánc előtt

Na, ők az ifjú pár, Andi és Tibi

Ők meg a franciák, akikről csupa jót írtam a legutóbbi postban: Flo és Guillaume

Eladó a menyasszony, azaz Peti vőfély akcióban

Francia kapcsolat

Leizzadtam ezerszer, meg stresszeltem persze a vőfély-projekt miatt. Ahogy már korábban írtam, Tibor barátom mennyegzőjén töltöttem eme nemes feladatot, s hát ugye mivel 1. Nincs túl nagy gyakorlatom, hiszen eleddig egy alkalommal, Mariann és a jó Richárd lagziján vőfélykedtem. 2. A profi vőfély az egyes pontban felsoroltak mellett azért is előnyben van, hiszen ha túlissza magát, vagy szimplán csak elbas...a a bulit, legrosszabb esetben nem hívják többet; én viszont szerettem volna továbbra is jó viszonyt ápolni Andival és Tibivel, meg persze a családokkal, ezért mázsás teherként nehezedett rám a tudat.

Azonban úgy érzem sikerült megoldanom. Lehet, hogy nem voltam annyira ízesen magyar, mint Laci betyár (mert ugye azért utánanéztem a dolgoknak :D), ám legjobb tudásom szerint tettem a dolgom. Volt csokordobás, tányértörés, pohárköszöntő, versek az egyébként elsőrangú étkekhez (Borcsa rulez, de komolyan), na meg a menyasszonytánchoz, sőt, még a menyasszonyi tortát méltóképp helyettesítő piéce montée-ról (ami egy francia valami, leginkább a gúlába rakott,s karamellhálóval összefogott képviselőfánkhoz tudnám hasonlítani, amúgy ilyen) is sikerült írnom egy frappáns versikét. És táncoltunk egy hatalmasat Melus drágámmal meg sikerült összebarátkoznunk a lagzi francia vendégeivel, akik amúgy az ifjú ara barátai, s az új ismeretség örömére koccintgattunk is böcsülettel Flo-val meg a többiekkel nagyjából reggel ötig. Jó volt ott lenni, na. Képek is lesznek, ígérem csak hát az ifjú házasok még nászúton, ott meg ugye mégsem illik zavarkolódni. :)

Aztán fontos volt még - legalábbis számomra - a héten az MKB Veszprém bajnoki diadala. Szerencsére az utolsó, mindent eldöntő meccsen sikerült 10 góllal leverni az egyébként roppant tenyérbemászóan viselkedő szegedieket, akik így szép csendben hazavonulhattak, s tovább gyarapíthatták a családi ezüstkészletet. Büszke voltam a fiúkra nagyon, megérdemelték. Megint jó volt kicsit veszpréminek lenni.

Vőfély onlájn

No, hát jól sikerült ez a vőfély-projekt. Pedig izgultam böcsülettel, de szerencsére az ifjú pár mellett - akik már Krétán süttetik a hasukat meg minden - az örömszülők, s a vendégek is sokat dícsértek, szóval nem égtem be. Kissé ugyan mulatságosan festettem - konkrétan parasztgyerek kinézetem volt - a Sanyi nagybátyámtól kölcsönkapott, fehér szalaggal átkötött kalapban, miközben a vőfélybottal kopogtam kőkeményen, de azt mondták hiteles és szórakoztató volt. A lagzi egyébként nagyon frankón sikerült, a közel 100 fős vendégsereg jót mulatott a Marcal étteremben. Kaja, pia rendben volt, hajnali ötre sikerült is egy kissé lealjasodnunk Dani cimborámmal, a jóbarát Jagermaister mellett köszönhetően Czank úr erdélyi házicsodájának. Ami keményebben ütött, mint a mi Matolcsi Józsink, aki a hajdúsági zúzógép ugyebár.

Tegnap aztán a dicső Savaria felé vettem az utam. Két útitársammal - Melus és Nikola, aki a kollégám, s hű bajtársam az onlájn csatamezőkön - vágtunk neki a naosztalgikus fílinget ébresztő utazásnak, hiszen azért mégiscsak öt, igen tartalmas évet húztam le Vas megye büszke központjában. A fő cél azonban ezúttal nem a klub, a Sanyi Büfé, a Romkert, a Május 1., a Sörpatika, a Pizzi, a Country, a Marco Polo, a Pietro vagy épp a Két Medve volt, hanem a Vas Népe szerkesztősége, ahol a forradalmi változások előtt álló Napló onlájn (meg az összes PLT-hez tartozó napilap) kezdő lépéseiről cseréltünk eszmét. Merthogy mezei információstriciból (Copyright by Phreek) online szerkesztővé tett meg drága anyacégem vezetősége, aminek személy szerint nagyon tudok örülni. Jó lesz és izgalmas, s úgy néz ki sokkal dinamikusabb meg fiatalosabb, mint a print változat. Csak még ki kell találni hogyan, s miképp. Persze az agyam már ezerrel pörög, amióta kiderült ez az egész projekt, úgyhogy az ötletekkel nem lesz gond. A megvalósítás meg ugye attól függ, hogy mennyire tekintenek partnernek a tollforgató kollégák. Egy részük biztos korrekt lesz, mert belátták: közös érdekünk az onlájn szegmens gyors és hatékony fejlesztése. Persze biztos lesznek olyanok, akik megkérdezik: miért van erre szükség? Nos, erre meg hadd ne kelljen semmit mondanom, illetve írnom.