12 pizza

Már az elmúlt hét végén akartam írni a miniszterelnök-jelölés körüli mizériáról, de - hogy egy oltári nagy közhellyel éljek - égett a kezem alatt a munka, így nem igazán volt időm a témára. Most nem elsősorban arról szeretnék beszélni, hogy mekkora vicc volt ez az egész keresősdi, sokkal inkább a médiavisszhangról és a kommunikációról. Merthogy épp az eset kapcsán bizonyosodott be, hogy az online média mennyire bepofátlankodott mára a mainstreambe. Rég elmúlt már az esti híradók ideje, ezt tudtuk mindannyian, ám az, hogy percenkénti frissítéssel követhettük az egész sztorit, az webes szempontból - legalábbis hazai szinten - példátlan volt. És ez ugye magával hozta, hogy kevésbé érdekes, ha úgy tetszik marginálisnak tűnő információk is eljutottak hozzánk. A csúcs számomra vasárnap este, az SZDSZ tanácskozásának kapcsán került ki (oda ment el a Gordonka is előadni). Merthogy a bősz indexesek exkluzív infóként lehozták: a liberálisok 12 pizzát rendeltek, ebből pedig rögvest jött a (később helyesnek bizonyuló) következtetés, miszerint késő éjjelig dugják majd össze a fejüket a derék Fodor Gabiék. De említhetném Gusztosék facebookos kalandját is. Persze ezek csak példák, de úgy hiszem jól szemléltetik, milyen infótengerből kellett kihalászni az egyszerű médiafogyaztónak a fontos és érdemi híreket. Most már csak arra leszek kíváncsi, hogy a közelgő választásokon a pártok miképp használják majd az internetet, kiindulva ugyebár abból, hogy a Berlusconi mester szerint napbarnított Obama is a világhálónak köszönheti elnökségét.          

Lakájmédia

A különféle fórumokat olvasgatva mindig megdöbbenek mennyire elvakultak az emberek. Tegyük hozzá főképp politikát illetően. Értem én, hogy szar a helyzet, a Ferit sem ölelném a keblemre (ahogy a Vikit sem, azért ezt fontos hozzáfűzni), mégsem anyázok a nyílt színen és verem a tamtamot meg küldöm el a kurva anyjába azt, aki esetleg más véleményen van. Csak ráadás, hogy ez az egész attitűd hatványozottan jelentkezik az újságírás terén. Gondolok itt arra, hogy főképp egyes politikusok, valamiért azt gondolják, hogy gombnyomásra és pártutasításra írnak a derék zsurnaliszták.

A közélet hősei mindezt kisgyermeki daccal és alapot nélkülöző vádaskodással teszik, miközben a "saját embereik" (mert, ha van az egyiknek, akkor van a másiknak is ugyebár) olyan szánalmas módon játsszák a mikrofonállványt és kérdeznek alá a delikvenseknek, hogy attól néha tényleg röhögnöm kell. És a legjobb egészben, hogy a címeres lakájmédiumok egyes bértollnokai még ki is állnak, s megpróbálják megmagyarázni: "nem is úgy van az, mert te vagy a hülye, én vagyok a fasza". Na, ez már tényleg szánalmas.