Indulnod kell...

Mostanában ez megy nálam. Úgy nagyjából az összes album 1980-tól '90-ig. Váltogatva. Legfőképp a PAFE szervezői okolhatók ezért, mert az ős-Hobo koncert a Cseri-parkerdőben bizony alaposan belerakta a bogarat a fülembe. Ismertem én korábban is - a Hajtók dalát egyfajta vallomásként milliószor elnyomtam már a Melusnak, no, meg szívesen emlékszem a szombathelyi albérletes időszakra, amikor Szácsem testvérrel a Hosszúlábú asszonyra keltünk és a 3:20-as blues-ra reggeliztünk - , de valamiért most megint elkapott. Nagyon.

No problem

Nem kell megijedned, nem tűntem el, s attól sem kell tartanod kedves Olvasó, hogy visszatér a régi szpd, vagyis a heti egy bejegyzés (maximum). Jelentem a betegségből (viszonylag) sikerült kilábalnom, s ma akartam is írni, csak hát a derék várpalotai képviselők oly hosszan és alaposan vitatták meg a napirendi pontokat, hogy reggel fél kilenctől este fél hatig sikerült bentrekednem a tanácsteremben, aztán rohanás haza, tudósítás megír, elküld, oszt sipirc a báthoryba focizni, most meg itthon. pihi, punyi. Szóval akkor brend nyú és alapos, a győri éjszakai életet is kitárgyaló poszt holnap, addig tudjátok: türelem tornaterem...