Péterpál

Ma van a névnapom. Ezt nem azért írom, mert fényezni szeretném magam, csupán történt egy kellemes dolog a mai nap folyamán, ami e jeles eseményhez köthető. Jólesett például, hogy megköszöntöttek a kollégáim a 7Napnál. A lapindító értekezlet előtt történt, kaptam egy kis csomagot, amiben az Erotic Centerből származó kihúzható, álló farkú madár és egy punk-hajú toll volt. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy utána mindenki odajött és gratulált. Ez az, ami tényleg jó érzés volt. Este aztán rendesen felkaptam a vizet, mert valaki olyan dologba ütötte az orrát, amihez abszolút nem ért. Bővebben nem taglalnám, mert azért bajom is lehet ebből, mindenesetre illik ide a mondat: fejétől bűzlik a hal.
Holnap szerencsére lesz lehetőségem kikapcsolni picit, a haverokkal a csopaki nyaralóban töltjük a délutánt és az estét. Ha jó idő lesz, belefér egy kis fürdés a magyar tengörben, aztán két vb-nyolcaddöntő (argentin-német és olasz-ukrán - FORZA ITALIA!), meg persze grillezés és habzó ser ezerrel. Kár, hogy szombaton haza kell jönnünk, de este irány Móvár city. 11-re már a Meluséknál leszek.

Itália a legjobb nyolc között

Mondhat bárki bármit, számomra Alessandro Del Piero volt a meccs embere a tegnapi, ausztrálok elleni meccsen. Végre-valahára a kezdőbe jelölte Lippi mester, s Alex parádés labdákkal igazolta a tréner döntését. Az első félidőben két alkalommal is pazar átadással hozta helyzetbe Luca "Mindenhelyzetetkihagyok" Toni-t, s Alberto "Egyéveszaruljátszom, önzővagyokmégis kezdek" Gilardinho-t, de a fogalmatlanok természetesen kihagyták. A második játékrész emberhátrányos taktikája sajnos nem kedvezett Alex-nek, hiszen ő nem egy birkózós, rakkolós futballista. Ettől függetlenül továbbmentek az olaszok, a helyzetek alapján megérdemelten. Az ukránok ellen jó volna a pályán együtt látni Tottit és Del Pierot...

A nap hősei

A nap két hőse számomra Superpippo és Ronaldo. Mindkét játékost nagyon kedvelem, szerencsére betaláltak az olasz, illetve a brazil gárda mai győztes meccsén. A sokat kritizált Ronnie kettőt is vállalt, öröm volt látni, hogy ismét régi önmagát idézte.

Pierre in gipsyland

Megjöttem hát országjáró túrámról. A hévízi élményeket lásd lent, vasárnap délben indultunk Pécsre Tunya komámmal, aki már negyedik esztendejét tapossa Baranya fővárosában, s bár sok jó és szép dolgot tapasztalt, mégis a települést mindenféle fajgyűlöletet nélkülözve csak gipsyland-nek hívja. No, de félre az előítéletekkel, a lényeg, hogy vasárnap dél után nem sokkal a fapados buszjárat kigördült a királynék városából, hogy a mesés Tolna (Tamási rulez!) érintésével három kerek óra elteltével célba érjen Dombóvárott. Ott aztán átszállás az indiánok által is kedvelt személyvonatra, s röpke százhúsz minutum, oszt be is gurultunk a vén Sopianae-ba. Este Melus is megjött, a drága ugyanis lebuszozott értem Móvárról Pécsre, csak hogy egy napot együtt tölthessünk. Hát nem ennivaló egy párom van? Este korzózás a pécsi Árkádban, Hervis Sport shopping tour a Lauber Dezső sportcsarnokban haknizó Rúzsa Magdival. Yeah! Később pasta carbonara meg egy qrva szar francia meccs. Oszt szlíp.
Másnap korán kelés, merthogy mégiscsak felvételizni jöttem ide. Kb.35 fok volt, én meg élére vasalt fekete nadrágban és hasonló színű ingben - vagyis izzadtam mint a qrva a templomban - libbentem át a fél városon, hogy elérejem a little bit szocreál nevű Ifjúság útját, itt vagyon ugyanis a kommunikáció a tanszék, a harci próba helyszíne. A két óra várakozás itt is megvolt, a leendő csoporttársaim nagy része gyök2 arc, de mindegy, nem haverkodni jövök. Örömteli volt viszont látni Püspöki urat, régi szhelyi cimborámat (az általam a múltban már ajánlott Jim Lemon verses blog szerzőjét), aki kommunikáció másoddiplomás képzésre jelentkezett. Remélem lesznek közös óráink. A felvételi egyébként nem volt gáz, a non-verbális kommunikációról kérdezgettek (ezt húztam témakörnek), meg a szakdolimat kellett kicsit bemutatnom. Szerintem megvan, meg hát alapvetően az ő érdekük, hogy lapátoljam a lovettát a tanszékükre, nem?

Píeltí sportnap

Tegnap céges, PLT-Sportnapon jártam Hévízen. Reggel nyolckor kellett indulnunk kedvenc lapigazgatónkkal (+Szendi masta' da goalkeeper), hogy a futballtorna kezdetére frankón odaérjünk a fürdővárosba. A vállalati hepöninget a Hévízi focicsapat sporttelepén tartották. Mi (a Maraton Lapcsoport tagjaiból, meg néhány "simply the best" életfelfogású arcból verbuválódott alkalmi team) az A csoportba kaptunk besorolást, a Veszprémi Nyomda és a Fejér Megyei Hírlap mellé. Niytányként rögtön leszoptunk 5:0-ra, ekkor már éreztem, hogy ez a csapat nem teljesít majd úgy a nap folyamán, mint az argentinok a szerbek ellen. Persze voltak teljesítményt negatívan befolyásoló tényezők is. Először a fellocsolt füvön játszottunk, ami csúszott. 35 fokban játszottunk, így némi túlsúllyal küzdő médiahuszárként három lépés után izzadtam, mint kurva a templomban. A nagy meleg hatására a fellocsolt víz páraként csapódott alulról az arcunkba, ami még kellemesebbé tette a játékot. A második meccsen azért lenyomtuk 3:2-re a Fejér megyeieket, de a körbeverésnek köszönhetően kihullottunk. Maradt a derbi az ötödik helyért a Napló csapatával, ahol sikeresen kaptunk három gólt, ellenben egyet sem lőttünk. Így kifejezetten nehéz nyerni. Ha pozitív akarok lenni, akkor a hatodik, pontszerző helyen végeztünk biztató játékkal, ha negatívan (vagy inkább racionálisan?) állok a problémához, akkor elképzelés nélküli focival, teljesen rossz felfogásban, jónéhány furcsa, kifejezetten körzeti III. nagypálya stílusban játszó egyénnel kiegészülve a tökutolsó helyen zártunk.
Délután volt még kisvasutazás, kávézás, qrva meleg, este pedig 45 fokos sportcsarnok, össznépi zaba meg Caramel és Bartók Eszti. Hurrá.

Meleg a pite

Ahogy közeledik az a qrva felvételi, egyre inkább izgulok. Hogy miről van szó? Nos, a Pécsi egyetemre adtam be jelentkezésemet még februárban, kommunikáció egyetemi kiegészítő szakra. Hogy miért? 1. Azért az egyetemi diploma mégse főiskolai oklevél. 2. Ennél fogva jobban mutat az önéletrajzomban is. 3. Megszerzéséhez szükség van középfokú nyelvvizsgára, így végre rászánom magam, hogy elmenjek angolból. Másképp úgyse tenném... :D.

Szóval a felvételi elbeszélgetés hétfőn tíztől lesz Pécsett, a Kommunikáció és Médiatudományi Tanszéken (az épületet ld. a képen). Persze tudom, hogy nem lesz túl nagy gáz, hiszen mégiscsak szüksége van a tanszéknek az én félévenkénti 100 rongyomra, de akkor is a little bit para a "tételsornak" is nevezhető témakörök listája. Mindegyikhez hozzá tudok ugyan szólni valamicskét, de a józan ész meg a lelkiismeretem mégiscsak úgy diktálja, hogy holnap felkeressem az Eötvös Károly Megyei Könyvtárat. Azért előtte felhívom gyp barátomat, egykori csoporttársamat, s ex-kollégámat, aki ha minden igaz most végez ezen a szakon. Legalább megtudom, hogy mi a fat van. Na, most megyek.

U.i. : Ecuador rulez! Anglia egy nagy lufi, előbb-utóbb kipukkad. Hajrá Svédország! Le kell gyűrni Paraguayt! S persze FORZA ITALIA!

Itália bemutatkozott

Egy kedves barátom szerint prosztó dolog más nemzet csapatinak drukkolni. Ha ebből a szempontból nézzük: prosztó vagyok. Tegnap ugyanis izgalommal és várakozással telve foglaltam helyet a televízió előtt, hogy őrjöngve megtekintsem Itália vb-debütálását, az Olaszország-Ghána összecsapást. Szerencsére a gárda a sérültek (Gattuso, s főleg Zambrotta) ellenére egész jó játékot nyújtott, a 90 perc során egyre inkább toch-paraszt állatokká vedlő afrikai egylet ellen. Mert a "fekete csillagok" igazi zúzás mutattak be tegnap este. Ha jól számoltam, kb. 3 játékost kellett volna gondolkodás nélkül az öltözőbe zavarni valamilyen alattomos szabálytalanság miatt. Persze nem mentek sehova, a bíró örült, zúztak tovább. Mindezektől függetlenül az olaszok okosan, szemre is tetszetősen fociztak. Igaz, hogy Gilardinho nem rúgta be a helyzeteket, Toni mester meg nem kapott jó labdát, mégis kettő simával behúzták a kötelezőt. Lehetett volna 5:1 is, mert azért a ghánaiaknak is akadtak jó lövéseik, de a győzelemre esélyük sem volt. Örömömet Del Piero beállása tette teljessé, ám a mester csak néhány percet kapott Lippitől, ráadásul a csapat már visszaállt a megye III-as stílusban focizó fekák durvaságai miatt, így gólt nem szerzett. Majd legközelebb.

U.i.: Azért a csehek ellen meleg lesz...

Elkezdődött...

Azért ezek a németek nem teljesen normálisak. Persze XXI. századi magyarként nehéz elképzelnem, milyen is lehet egy futball világbajnokságon a házigazda csapat szurkolójaként jelen lenni, ráadásul úgy, hogy a nemzeti tizenegy győzelmi esélyekkel vág neki a tornának. Sajnos, teszem hozzá zárójelben. De végülis dübörög a gazdaság, lesz pénz meg munkahely is egyhamar, úgyhogy előbb vagy utóbb a labdarúgásunk is felemelkedik. Hiszen azt már a Puskás is megmondta: "Kis pénz, kis foci - nagy pénz, nagy foci!". És ebben qrvára igaza volt '56-ban surranó labdazsnglőrünknek.
Félre azonban a fanyalgással és a politikával , az elkövetkező egy hónap úgyse róluk szól majd. Annál is inkább, mert ritkaságszámba menően kiváló nyitómeccset láthattunk tegnap este. Mit mondjak, nem sok jót reméltem a házaigazda németek és Costa Rica mérkőzésétől, s erre csak rátett egy lapáttal, hogy kiderült: Ballack sem játszik a dajcsoknál. A hangulat persze zseniális volt az Óváros téri csordultig telt sörsátorban. Jöttek a kori sörök, ott volt jager mester, és persze német meccsről lévén szó, nem hagyhattuk ki a sült kolbászt mustárral sem. Visszatérve a szigorúan vett focira, a nyitóderbi szerintem fantasztikusra sikeredett. A kombinatív játékot általában nélkülöző germánok kitettek magukért, na nem azt mondom, hogy színeztek, de hajtottak és két óriási gólt lőttek. Lahm és Frings találata minden bizonnyal bent lesz a vb 10 legszebbje között. Persze az atomprosztó Klose is betalált kétszer, de az kit érdekel? A lényeg, hogy az öreg Wanchope két alkalommal mattolta a nyaralni érkező Lehmann-t. A Costa Rica-i góloknál azt hittem szétrobban a sátor az őrjöngéstől. Jó meccs volt, na. Csak így tovább.

És akkor FOCI-VB!

Még egy nap és indul a foci-vb. Persze minden erről szól mostanában, de nem is csoda, hisz' pinduri földünk lakosságának tetemes hányada a tévére cuppanva - szerencsésebbek a helyszínen sörözve és dájcs perecet majszolgatva - követi nyomon a labdarúgás globális ünnepét. A divathullámot meglovaglova jómagam is bekapcsolódok a mundial-t éltetők táborába, s egy Peter Crouch gólöröm-videóval nyitom a napot. Tudjátok, az égimeszelő angol srác - aki mellesleg rettenet nagy gólt ragasztott nekünk az Old Traffordon - aki találatát minden alkalommal droid-tánccal ünnepli. Itt meg is lehet nézni!

Mentés másként...

Ha már egyszer a fél ország a Guns koncertről beszél, s persze szokás szerint az állítások 90%-a nem fedi a valóságot, akkor itt a blogon is meg kell lovagolnom a GNR-őrületet. Ím hát néhány nóta élőben, az új Guns N' Roses tolmácsolásában. A legtöbb közülük friss, idei felvétel. Tudjátok...jobb klikk...mentés másként...

Régi dalok
Sweet Child O'Mine (New York 2006)
Knockin' On Heaven's Door (New York 2006)
November Rain (New York 2006)
Paradise City (Lisszabon 2006)

Új dalok
The Blues (New York 2006)
Better (New York 2006)
Madagascar (Boston 2002)
Chinese Democracy (Boston 2002)

Öreg járgány szivatóval indul

Hát, mit mondjak. A remélt kurva jótól azért kicsit messze volt a GNR tegnap esti, mit esti, éjszakai koncertje. Két és fél órán keresztül várakoztatták a jó népet, a szervezők valami technikai hibára hivatkoztak - azóta kiderült, hogy az öreg Axl a pöcsét gyúratta az öltözőben -, végül úgy éjféltájban zendítettek bele a nyitó Welcome to the jungle első taktusaiba. Ötletes színpadkép, pirotechnika ezerrel, csak az a feeling hiányzott, amiért még mindig gondolkodás nélkül adtam ki tíz rugót a jegyre. A feeling, ami csak a bulit záró Paradise City alatt jött elő valamelyest. A lázadás, a "ki ha én nem?" hozzáállás, a vagányság, a rock n' roll...ez tegnap este hiányzott. Kicsit hakniszaga volt, de legalább élőben láttam a Guns N' Roses-t, s élén ifjúkorom idolját, Axl Rose-t. Befont hajjal, meg-megcsukló hanggal. Öreg járgány szivatóval indul. Csak nem gyorsult be eléggé...

Ja, és még valami. Az előzenekar, a Sex Action beszámolója. Érdekes...