summer nights tour. csopak-nádaskút. 2006.07.28.

JW Red Label - Ice Cold

Jól esett a grillezett kolbász...

Soldier in holiday

Séta a kútnál

Ben nagybácsi és Heine őrmester

G a bőség asztalánál

Drótpostán érkezett RW memoár csak a hűséges szpd bloggereknek

„Give me a ’B’, give me an ’udapest’”

-avagy budapesti koncertezés Robbie Willams-módra-

BUDAPEST-2006. július 19-én újra nálunk koncertezett a világ legdögösebb énekesei között számon tartott Robbie Williams(32). Óriási várakozás előzte meg a sztár érkezését, aki már napokkal a nagy esemény előtt megérkezett fővárosunkba.

A koncert előtt 2 nappal, hétfőn este mulatozásba kezdett, a szállodában lévők állítása szerint éjjel 3-ig bulizott. Egyesek azt rebesgették, hogy Robbie a Váci utcán vásárolgatott, és egy étteremben is látták. Tulajdonképpen nem is érdekes ez. A hangsúly természetesen a szerda esti hatvanezres bulin van, amit a rajongók már hosszú ideje izgatottan vártak. A koncert napján már pezsgett az élet a Népstadion környékén, mindenütt Robbiefanok mászkáltak, s az óriási melegben igyekeztek hűteni magukat.Fél öt körül megindult a tömeg befelé a kapukon. Már az utcafronti bejáratoknál hatalmas kupacokban álltak a flakonok, mivel azokat nem lehetett bevinni. A nézőtér mellett vásárolhattak a rajongók maguknak italt, a palackokról levették a kupakokat, hogy ne dobálhassák meg Robbiet. Ezen persze mindenki jót nevetett. Melyik rajongó vett volna azért jegyet, hogy kupakokkal dobálja kedvencét? Sokak szerint ez érthetetlen és felesleges intézkedés volt.

Fél öt után nem sokkal már nehézkes volt bejutni a színpad előtti kordonba. A biztonsági őrök megállítottak minket,így a korlátok másik végén lévő bejáratnál kellett próbálkoznunk.Sikerrel jártunk, bejutottunk. Már ekkor is rengetegen álltak,ültek,feküdtek a tömegben, erőt gyűjtöttek, hogy végigtombolhassák az estét. Voltak, akik dalszövegekkel a kezükben, fülhallgatóval a fülükben gyakoroltak még az utolsó órákban is. Aztán szépen lassan kezdtük elhinni, hogy közeleg a várva-várt perc, mikor megpillanthatjuk Mr. Williams-et. Az ő színpadra lépése előtt sem unatkoztunk. Dj Chris Coco kevert jobbnál-jobb zenéket, őt követte az Orson együttese, akik csak mégjobban fokozták a közönség hangulatát. Ezidő alatt szépen gyűlt a közönség, immár sokezren várták Rob érkezését. A lelátókon hullámozni kezdtek a rajongók, a küzdőtéren állók vakui pedig villogtak, és taps hallatszott mindenhonnan. Kezdődött az őrület. De ez még semmi ahhoz képest, mikor az este homályában hirtelen eloltottak minden reflektort, leszállt a sötétség és jöttek az első hanghatások. Aztán hatalmas fények, tűzijáték a tornyok tetejéről, hatalmas sikítás. Egyszerre dübörgött a sok szív, és mindegyik egy emberért dobogott olyan szaporán. Egyszercsak süvítő sikítás, füstoszlopok a kifutón…

Megérkezett! Láttuk a sötét alakot, akire hirtelen megannyi reflektor irányult. A tömeg egy emberként kezdte zúgni Robbieval a Radio-t. Még nem sokat lehetett érteni a szövegből, hiszen az extázikus sikításból kicsit döcögősen váltott át a sokezer ember az éneklésre. Ezek után bolondította kicsit a női tábort, hátat fordított, előrehajolt, és a nadrágjába nyúlt, ezek után felhúzta a pólóját, és megmutatta a hasára tetovált két fecskét. A számok között barátkozott kicsit rajongóival, sokat beszélgetett, elmesélte, hogyan döftek tűt a fenekébe aznap reggel. Reméljük nem az az injekció lesz a legmaradandóbb élménye ittlétéről, hiszen 3 éve is betegen lépett fel. De fantasztikus módon szinte semmi nem látszott rajta, ugyanolyan elsöprő hangulatot teremtett, és a hangja ugyanúgy messze szállt az estében. Barátjával Johnatan Wilkes-szel bolondoztak, és együtt elénekelték a Me And My Shadow című számot.A közönséget többször is dalra fakasztotta.

Lassan eljött a finálé ideje, ezt mindenki szomorúan vette tudomásul. A Let Me Entertain You vette kezdetét, miközben Robot lassan engedték lefelé az egyik toronyból. Csapatának egyik tagja aznap ünnepelte születésnapját, így Robbie kérésére a hatvanezer ember együtt énekelte el neki a Happy Birthday To You-t. Látszott a lányon, mennyire meghatódott. Elvégre nem akármilyen élményben volt része J. Megköszönte az estét, majd mialatt a tömeg az Anegls-t énekelte,lassan lesétált a színpadról. Csodás befejezése volt a koncertnek Ez az este örök emlék marad. KÖSZÖNJÜK ROBBIE!

/György Viktória/

A bűvös tizenhármas

Még tizenhárom nap és kezdődik. A fesztivál.

Ilyen lesz felülről. Én meg majd lentről integetek.

Itt megy be a nagy többség, de mi mindig hajóval. Megadjuk a módját, no!

Placebo. Ez lesz hétfőn este. Every me and every you. Élőben. Yeah!

Prodigy. Na, őket nagyon várom. Igazi zárónapi mulatság, a 2004-es Faithless bulihoz hasonló eufória várható.

A zefott, avagy képgalériával fűszerezett milyenisvoltabuli-beszámoló

péntek 14:30 Kicsit part...

péntek 15:00 Coffe Shop a magyar tenger partján

péntek 15:15 A két fesztiválguru

péntek 17:00 Heaven Street Seven délután ötkor, kábé 35 fokban

péntek 23:00 Ladánybene 27 a nagyszínpadon [csak mert reggae-nap volt, s mert ezen is voltunk egy iciri-picit]

szombat 00:01 Lovasi és a Kiscsillag zenekar a kisszínpadon. Kiváló dalok, botrányos hangzás.

szombat 01:17 Enikő-party a HÖOK sátorban. Itt volt a legnagyobb buli.

szombat 02:00 Enikő-party II. I can't get no sleep.

szombat 02:45 Evribádi inda plész! A real ganjamann!

szombat 03:30 Törtütemes atomzúzás hajnali fél négykor. No dallam, just dara.

Volt még, de nincs képem róla. Jacob"s emeletes busz, isteni finom ingyenkávéval. "Meghallgatlak" sátor harmincéves Petőfi-klón hittérítővel. AC/DC tribute band negyvenfokos hőségben. Unicum Next kamion feat. Rammstein, ld. a VOLT Fesztiválos beszámolót. Globe Party Aréna a hipergáz Spigiboy-al. Doors Emlékzenekar szombat hajnalban. Csillagos ötös!

A part

Jól sikerült az EFOTT-on tett túránk Szendi mesterrel, akit mától Garas Dezsőnek hívok. Hogy miért? Erről, no meg arról, hogy miért van ingyér' a legjobb kv, hogyan agitál a hitre a 30 éves Petőfi-klón gyíkarc, mennyire jó a kiejtése az ál-Jim Morrisonnak, miért az Enikő-party rulez, miért rühellem továbbra is a pataky-frizurás übermatyi Spigiboy-t, miért mondom változatlanul, hogy JAGERMAISTER, pedig az Unicum Next is nagyon nyomul...szóval rövidesen beszámoló az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozójáról, ami Zamárdiban rendezett a Pannon Egyetem feat. Murak. Kicsit part...

RW

"Let me entertain you"

"You think that I'm strong..."

Mr. Robbie Williams in Hungary

Majdnem teltház a Puskás-stadionban

He's the one... :D

Tegnap este sokak örömére a brit popkirály, az isteni Robbie Williams koncertezett kis hazánkban, egész pontosan a Népstadionként ismert Puskás Ferenc Stadiumban. Be kell, hogy valljam, jómagam is vonzódom az egykoron Take That boyként feltűnt fenegyerekhez, hisz' amellett, hogy félelmetesen jó dalai vannak, s nagyszerű előadó is egyben, igazán illik hozzá az általa megformált BADBOY szerep. Szóval értitek. A pesti koncertre nem váltottam jegyet, aminek egyetlen oka volt és van. Tizenhatezer forintot igencsak sajnáltam egy kétórás buliért, amire ráadásul jön még az útiköltség, meg a helyszínen kapható nyalánkságok kényszeres vásárlása, hiszen fogyasztói társadalomban élünk, vagy mi. Szóval nem mentem. Pont. Néhány barátom viszont igen. Felkiáltójel. Az ős-fannek is nevezehető Taibi ígéretéhez híven fel is hívott az állandó ráadásszám, s közösen éneklős Angels alatt, így élőben hallgattam a nótát. Mit mondjak, így telón keresztül is bizsergető érzés volt, hiszen azért csak-csak hetvenezeres az ungarische arena, s a tömeg együtt énekelt! T-nek egyébként ezúton is jár egy nagy köszi és persze riszpekt ezerrel! Valahogy így nyomták a dalt, mint itt. Ez is egy Angels, de nem a pesti. KATT!

Mielőtt elfeledem. Itt az Index cikke, csak mert az én beszámolóm igencsak szegényke...

Tíz nagy kedvenc

Ma este nézegettem a YouTube kisvideós honlapot, biztos ismeritek. A lényeg, hogy rengeteg régi kedvencre akadtam rá vid formájában, ezért ama merényletet eszeltem ki ellenetek kedves olvasóim, hogy belinkelek tíz kedvencet. Oszt élvezkedjetek ti is, ha akartok. Szóval itt a Top Ten első része.

1. Robbie Williams - Road to mandalay (A jelszó: kóla, kávé, Robbie Williams)
2. Guns N' Roses - Sweet Child O'Mine (A gitárszóló)
3. Radiohead - Creep (A refrén)
4. Placebo - Every you every me (A dallam)
5. Green Day - Good Riddance (Time of Your Life) - (A fej)
6. Alice In Chains - Man in the box (Megintcsak a refrén, annak is a dallama - Feed my eyes!)
7. Soundgarden - Fell on black days (A Chris Cornell)
8. The Doors - Spanish Caravan (Jimbo)
9. Rammstein - Links 2 3 4 (A zúzás)
10. System Of A Down - Toxicity (A tökéletesen felépített dal)

Két pikcsör a VII. Utcazene Fesztiválról

Fenyő Miki rulez! Az első este az Óváros téren.
(b-j.: Szendi,Sámpi,Taibi,Ági,én,Vera,Délkuti mester)
(Foto by CsabsziÁM)

Infópontos, támogatóikendős, háromsörutánhülyülős e-üzi a Kossuth utcáról.
Talán csütörtök este. A háttérben a CSK és élete párja, Vera.

Az Utcazene Fesztiválról egyébként hosszabb írásom jelenik majd meg a pénteki 7Napban, képekkel és infókkal együtt majd ide is felrakom. Meg lesznek még képek is, amint a drágaszágom átküldi emliben. Pénteken meg EFOTT. Ajajajaj...

Uccazene

Csak ültem egy padon. A belvárosban. Mindegy pontosan hol, a helyszín nem lényeges. És néztem az embereket. A mosolyokat, a puszikat és a kézfogásokat. Az örömöt, hogy ismét együtt vagyunk.

Hisz’ nem az a fontos ki zenél. Az Utcazene Fesztivál elsősorban a találkozásokról szól. Rég elfeledett barátok, egykori osztálytársak, s még a szomszéd is szembejön az egyik-másik sarkon. Beszélgetünk. A múltról, a jelenről. Az életről.

Koccintunk a pillanatok alatt langyossá váló dobozos sörrel, ezredmagunkkal rockyzunk az Óváros téren, kényelmesen fekszünk egy babzsákon és hallhatjuk a dzsesszt. Aztán mindig rájövünk, hogy nem csak az utcazenén kellene találkoznunk. Csak hát a munka meg a család. Tíz méterrel arrébb megint egy régi cimbora. És így megy ez egész este.

Ez a fesztivál a miénk. Igazi veszprémi unikum. Tán ezért van, hogy egyre többen támogatói fehér kendőben róják az utcákat. Mert számít nekik az érzés, amit csak itt és ekkor élhetnek át. Mert büszkék erre a néhány napra, s büszkék arra, hogy pár forintot ők is dobtak a nagy, veszprémi utcazenész képzeletbeli kalapjába.

VOLT egy fesztivál 2.

Szóval unicum next tüskeböki, mert nem volt Jager, s mert szar volt a Fun Lovin' Criminals. Ez előtt vagy után, pontosan már nem emlékszem, átronygyoltunk Tunya komával (ld. a mellékelt képen) az Arénába, ahol Titusz mester és a Belga készülődött fellépni. Jó újságíróként persze ismét egy kérdés fogalmazódott meg bennem, amikor aszalt heringként izzadtam a nemzeti hiphopra vágyó soproni tömegben: Miért nem a nagyszínpadra tették a Belgát? Az első szám után ugyanis ki kellett rohannom.Az ájulás kerülgetett. Ez persze nem VOLT egyszerű, mivel a sátor melletti úton is tömeg fogadott. Meghallgattuk a "Királyok a házban" című örökbecsű opuszt, aztán csá. Így nem köll a Belga.
Eztán gyütt a Pet Shop Boys. Az állatkereskedésből szabadult angol úriemberek zenéje számomra mindig kedves volt, de eddig eszembe se jutott, hogy cd-t vegyek koncerten hallgassam meg őket. Aznap este viszont qrva nagy bulit nyomott Neil Tennant és kis csapata. A színpadkép csillagos ötös. Kockákból épült fel, minden dalnál új és új megvilágítást és értelmet kapott. A táncosok fehér vegyvédő egyenruhában zúzták, az öreg Neil (az énekes) pedig frakkban tolta. Mindig is tudtam, hogy csíra a kölyök. Persze az egész koncert alatt a katolicizmust fikázó It's a sin-t és a Go west-et vártuk. Nemhiába. A legnagyobb zúzás, a hullámzó emberóceán az említett utolsó két nótára VOLT. Akkor mondtam i, hogy megérte. Csak ezért. Kezek és mosolyok mindenütt. Király VOLT.

Utána átsétáltunk a nextes kamionhoz, ahol félvér csajszik Rammstein-re pörögtek a rúdon, egy atlétatrikós, káubojkalapos fickó meg a mikrofonba nyomta a faszságait. Mindenáron arra akart rávenni, hogy igyak vele egy uncsit, s akkor felmehetek táncolni a csajszi mellé a rúdra. Mondtam neki, hogy az unicumnál jobban csak az ilyen gyökereket utálom, így nem nyomta tovább. Éjfél körül ismét aréna, lassacskán kezdődött a Hyperspace. Itt persze azonnal összefutottam a helyi zenei szcéna dinamójával, azaz Vinyluser barátommal, akivel kedélyesen megvitattuk a foci-vb legszebb pillanatait. Közbe' persze zúztunk is bent, csak hát sok VOLT a rágózós pupillaparaszt, zombik közt meg szar az élet. Fél háromkor a nagy öreg Palotai kezdett a Multicafé-ban, gondoltuk megnézzük. Nem kellett volna. Az egykor újító zenét játszó partiguru valami atomfos popszettet varászolt elő a kalapjából, amit kábé 15 percig bírtam a száz százalékos páratartalommal felruházott cigipalotában. Sebaj, vissza az arénához, ahol addigra már Hot X és Coyote büntetett. Jöttek ám a mélyek. Csak dob és basszus, minek színezni? Eztán benyomtam még egy redbullt, majd elböktünk egy búcsúcigit aztán irány az autó.
Hogy milyen VOLT? Érdekes. Maga a party tetszett, ám hozzám közel álló emberek viselkedése megdöbbentett. Mindegy. Levontam a konzekvenciát. Egyszerű ösztönlényekkel nem menj fesztiválozni. Nem is fogok. A Szigeten már más lesz a felállás.

Az öreg Zizou odarakta magát...

Azt hiszem ez a tipikus NO COMMENT!

VOLT egy fesztivál

Felemás érzéseim vannak a VOLT Fesztivállal kapcsolatban, így, bő másfél nappal a dzsemborit követően. Maga a buli, óriási VOLT. Minden eddiginél nagyobb és jobban szervezett, meg hát az eső sem esett, ami meglehetős pozitívum az előző évek sárdagasztó fílingjéhez képest.
Szombaton öt után nem sokkal érkeztünk a fesztiválnak otthont adó Lővér-kemping bejáratához. Parkolóhely persze sehol, az út melletti nagy mezőn volt kijelölve az autóknak fenntartott zóna. Leghátul találtunk csak szabad helyet, kb. 5-600 méterre a főbejárattól, de sebaj, gondoltam, legalább itt vagyunk. Nagyjából velünk együtt érkezett Sopronba a díszpinty Fletó is, akit széles mosollyal, s némi füttyszóval köszöntöttek a VOLT-os ifjak. "Nem kell félni, nem fog fájni..." - hangzott fel sok helyről a szállóigévé vált mondat. Hát, igen. Na, mindegy, hagyjuk a politikát.
Könnyen, s gyorsan bejutottunk. Nekem ráadásul grátisz VOLT a napijegy, mivel kedves ismerősöm a programigazgató, így a vendéglistára kerülve elég VOLT egy személyit virítani, máris ott feszült a csuklómon a rózsaszín tikett. Muraknak ezúton is köszönöm a segítséget. A fesztre belépve rögtön belevetettük magunkat a forgatagba. Gyorsan a pulthoz siettünk, s magunkhoz vettünk egy-egy doboz, akkor még hidegen kínált dobozos Sopronit. Közbe' vettem egy barna fesztiválpólót is - original VOLT merchandise -, meg ajándékot életem párjának. Először körbenéztünk a tavaly óta némileg átrendezett területen. A kis csapat (Toma&Nóri, Stubi&Tündi, Tunya, Én) nagyrészt együtt zúzott, bár néha azért különváltak útjaink. A nagyszínpadon már a hevönsztrítszevön tolta, bár a banda nevének kimondása jópár atomkész, tajparaszt, magasszárú puma cípős, műbőrgatyás metálcsákónak komoly nehézséget okozott. Utána Quimby, ami nem nagyon izgatott fel, mivel úgyis lesznek a héten az utcazenén. Helyette inkább elmentünk esti mesét nézni Tunya komával a Filmmúzeum sátorba, meg zúztunk egy kicsit a Cha-cha-cha klub pultjánál, ahol egyébként egész este qrva jó zenék mentek. A nú jorki Fun Lovin' Criminals koncertjére tértünk vissza a mén sztédzs-hez. Az általam lájtos, funky-s bulizenét kellemes hiphop elemekkel dúsító tökös bandának ismert trió torzított gitárral zúzott középszerű számokat. Négy-öt nóta után valaki qrvára megunhatta a banánt, mivel úgy ahogy van elszállt a hangcucc. Tíz perc szünet, én meg inkább benyomtatm egy unicum next-et jó sok pénzér', minthogy ezt a kula bá' bandát hallgassam. Hogy miért épp next-et ittam? Merthogy nem VOLT Jégámásztá' se. Az a rohadék Zwack. Aaaah.
(Folyt.köv.)

ITALIA

ITALIA - FOOTBALL WORLD CHAMPION 2006

Tízezer fehér kendő fesztiválja

Tudják –e mi a közös az Utcazene Fesztiválban, a zamárdi EFOTT-ban és soproni VOLT Fesztiválban? A megoldás egy név: Muraközy Péter, aki előbbi ketőtt főszervezőként, míg utóbbit programigazgatóként jegyzi. Vagy írhatnék Murakot is, hiszen mindenki így ismeri a veszprémi vállalkozót, aki a füstös Enyhe Fintor klubtól alig több, mint tíz esztendő alatt jutott el oda, hogy országos, sőt, európai szinten is elismertt rendezvényeket szervezzen. Egyik legkedvesebb “gyermeke” az Utcazene Fesztivál idén hétéves.

Miképp lesz valakiből országosan ismert és elismert rendezvényszervező?
Ez egy hosszú folyamat. Zenei oldalról érkeztem, az underground körökben jól ismert, egyébként még ma is létező Kampec Dolores együttes dobosa voltam. A zenekarral egész Európát bejártuk. Hollandiában és Németországban láttam, hogy az úgynevezett “földalatti” mozgalmak micsoda tömegeket képesek megmozgatni. A kinti foglalt házak mintájára nyitottam meg 1993-ban barátaimmal Veszprémben az Enyhe Fintor klubot. Igazi közösségi tér volt, kommunális alapon, nem elsősorban profitorientáltan működött. Felírtuk ki mosogat, ki viszi ki a szemetet, ezért mindenki pontokat kapott, s kedvezményesen fogyaszthatott az esti buliban. Épp ez a bájos mentalitás lett a veszte a klubnak, ám emiatt emlegetik ma is sokan, jó szívvel.

Már a Fintoros idők közben jött a következő nagy dobás, az Utcazene Fesztivál. Hogyan jutott eszébe egy ilyen rendhagyó buli szervezése?
Kilencvennyolcban Pamplonában jártam, ahol épp tradicionális bikafuttatást tartottak. Nagyon megfogott a rendezvény hangulata. Ott ugyanis ilyenkor egy hétre bezárnak az üzletek, csak a városszéli bevásárlóközpont marad nyitva. A belvárosban pedig éjjel-nappal megy a buli. Még az optikus is sört vagy bort mér az üzlete előtt. Az emberek pedig, kicsik és nagyok vegyesen, mosolyogva mennek az utcán és élvezik a temérdek programot. Ha mondhatom így, ott fogant meg az Utcazene Fesztivál. Hazatérve társaimmal felvetettük az ötletet a városvezetésnek, szerencsére nyitott fülekre és támogató kezekre talált.

Hogyan fejlődött az évek során az Utcazene Fesztivál?
Az elsőnek három, míg az ideinek már huszonöt millió forint a költségvetése. Tavaly csaknem hatvanezer látogatója volt a programoknak, több ezren érkeznek a városba az utcazene miatt. Még fontosabb talán, hogy a veszprémiek is elfogadták, szeretik és magukénak érzik. Korosztálytól függetlenül. A program összeállításánál ezért mindenkire gondolunk.

A sokak által csak “halott városnak” titulált Veszprémben ezek szerint igény van a koncertekre, a bulikra?
Jó értelemben vett polgári fesztivál lettünk. Az öt nap során szinte minden veszprémi bejön a belvárosba, legalább azért, hogy találkozzon azokkal, akikkel egy éve nem találkozott. Angolosan mondhatnám, hogy egy nagy “meeting point”, azaz találkozóhely lett az utcazene. És ez jó. Egy bizonyos szint után nem is kellenének koncertek. Azokra csak azért van szükség, hogy legyen mit várni. Sokan csak sétálni, beszélgetni, kávézni vagy sörözni jönnek be.

Úgy tudom Olaszországban is jártak egy utcazene fesztiválon. Netán ötleteket gyűjtöttek Ferrarában?
Csupán kíváncsiak voltunk, hogy csinálják mások. Össze is “szedtünk” néhány zenészt, akik az idén Veszprémben is fellépnek majd. Ők aztán tényleg igazi utcazenészek. Kiskocsin húzták maguk után a dobot, látszott, hogy ebből élnek. Ez hiányzik Magyarországról, hiszen nálunk az utcazenélés jogilag egyenlő a koldulással.

Milyen újítások lesznek idén?
A már említett igazi utcazenészeken kívül újdonság lesz a Fortuna udvarban lévő jazz-színpad, ahol minden este a montreaux-i fesztiválról hazatért veszprémi talentum, Rozsnyói Péter zongoraművész zenél majd barátaival, meghívott vendégeivel. Üde színfolt lesz továbbá az európai zsonglőrfesztivál, a belvárosban esténként tűznyelők, artisták produkcióznak majd.

Épp az ingyenessége miatt a kezdettől fogva gond az anyagi háttér előteremtése. Tavaly például támogatói kendőt is kiadtak.
Többször előfordult már, hogy anyagilag buktunk a fesztivállal. Persze ez a mi hibánk, hiszen tudjuk, hogy van húsz millió forintunk, mi mégis olyan fellépőket hívtunk meg, olyan dolgokat találtunk ki, hogy huszonöt millió forint lett a vége. De hát az ember hiú, főleg a saját “gyerekével”. Azt akarja, hogy egyre jobb, szebb és nagyobb legyen. A támogatói kendő egyébként nem elsősorban a pénz előteremtése miatt kell. Van nekem egy vízióm, hogy egy idő után sikk lesz kendőt vásárolni. Az emberek büszkék lesznek rá, hogy ők is beledobtak pár forintot a fesztivál kalapjába. Csak gondoljunk bele, milyen jól nézne ki tízezer ember, amint fehér színű kendőben hömpölyög Veszprém belvárosában.

Megjelenik 2006. július 9-én a Vasárnapi Naplóban.

ITÁLIA A FINÁLÉBAN!!!

NÉMETORSZÁG - OLASZORSZÁG 0:2
g.: Grosso, ALESSANDRO DEL PIERO

A tökéletes játék mintapéldáját mutatták be tegnap az olaszok. A pereczabáló dajcsoknak egy-két helyzettől eltekintve esélyük sem volt. Az estére a koronát a mester, ALESSANDRO DEL PIERO hanyag eleganciával szerzett találata tette fel. A döntőben jöhet bárki. Ezek után...

Mininyaralás

Igen. Tudom. Meglepő aktivitást mutatok manapság a blog frissítését illetően, de ennek is megvan a maga oka. A hét második felében ugyanis - még el sem hiszem- szabadságon leszek, amolyan mininyaralást szervezek magamnak. Vagyis a héten lehet, hogy nem írok többet.

Nézzük azonban progit. Ideális esetben szerdán mindennel végzek kedvenc munkahelyeimen. Az anyagot leadom, elküldöm, kijavítom, átírom, leegyeztetem, jóváhagyatom, fotót szerzek hozzá, meg minden. Csütörtök reggel aztán irány a határmenti metropolisz Mosonmagyaróvár, ahol két teljes napig a Németh család, legfőképp a kedvesem Melus vendégszeretetét élvezem majd. Ha jó lesz az idő bringával - már előre fáj a seggem a bicajozástól :( - eltekerünk Halásziba, a Mosoni Dunához strandolni. Lehet, hogy másnak nem olyan nagy flash, de nekem, balatoni gyerekként tök nagy szám a Dunában fürdeni.
Szombaton reggel hazatérek egy kis időre, de kora délután már repülök, vagyishogy száguldok, na jó, gurulok a soproni VOLT Fesztivál irányába az LT1 vezette ICU-val. Tuning verda. :) A hűség városában aztán mindent beleadunk... Lesz Pet Shop Boys (Go West rulez!), Fun Lovin' Criminals ("I was working at the club in 1995...":D), no meg persze parizerszeletelő tanfolyammal egybekötött Hyperspace mulatság. Tuti party lesz, no.
Másnap hajnalban atomszéthullásos, a sok pia miatt folyamatosan ásványvizet iszogatós hazajövetel, hasogató fejfájás, este meg szurkolás ezerrel az olaszoknak a vb-döntőben. Hogy még nem jutottak be? Arra is sor kerül ma este. Hiszen akkor borulna a programom, nem?

Itália, Portugália, na meg a két paraszt...

Überzorkó partifíling volt pénteken Csopakon, de erről majd később, Mindenesetre ott néztük a német-argentin derbit, ahol természetesen a dajcsok jutottak tovább, bár sztem Pekerman mester baszta el. Se Messi, se támadás? Takarodj paraszt!
Az olaszok végül simán hozták a kötelezőt, bár 1:0-nál azért elég jól zúzták Seváék. Az olasz továbbjutásnak Tunya barátom örült a legjobban - szinte önkívületben őrjöngött egy-egy azzuri-találat után -, akkor még úgy gonolta én veszek Jagert.
Aztán mégis ő vesz Jagert, mert a büszke angolok úgy kiestek Portugália ellen, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Persze emberhátrány, meg ilyenek. Meg nem adtak meg tizenegyest, de azért magunk közt szólva, nevek alapján sima 3:0-al kellett volna továbbmennie a briteknek. Azt meg mindenki tudja -tisztelet a kivételnek-, hogy ez a Rooney gyerek egy tanulatlan, agresszív tuskó. Mondom mindezt attól függetlenül, hogy jó, sőt kiváló csatárnak tartom. Csak hát, simly the best!
Este aztán a brazilok is kiestek, s a mocsadék franciák mentek tovább. Persze Zidane jó gyerek, de a szövetségi kapitány, a DG szemüvegkerettel zúzó Raymond Domenech ettől függetlenül tolerálhatatlan paraszt. Remélem kiesnek, oszt mennek haza csigát zabálni, meg bujálkodni a vörös malomba. Pfúj!