2007. 01. 31.
A politikai elit
2007. 01. 29.
A bloggerkedés lélektana
Azért a nyilvánvaló pozitívumok mellett, mint szabadság, önmegvalósítás; negatívumai is vannak, ha az emberfia blog üzemeltetésére szánja magát. Az én esetemben például az, hogy kacifántos beírásaimmal képes vagyok vérig sérteni egyes olvasóimat, ráadásul épp olyanokat, akik ezt korántsem érdemelnék meg. Nem egy esetben előjött már a probléma akár kommentek szintjén, akár személyes, emiles vagy telefonos visszacsatolás révén. És persze az egész folyamat a tudtom, így hát az akaratom nélkül játszódik le. Csak a végeredményt látom. Sajnos. És akkor a blogger is szenved, bármily hihetetlennek is tűnik ez az érzelmi megnyilvánulás így texturális formába öntve. Persze mondanom sem kell: akit joggal cinkelek, az soha nem veszi magára az üzenetet. Úgyhogy itt kérek meg mindenkit, aki olvassa a bejegyzést: kéretik nem megsértődni a postokon, nem mindig az a mondanivaló, ami elsőre látszik. Sőt, a legtöbbször nem az. 2007. 01. 23.
Zlatan
2007. 01. 22.
Webkapcsolat
Tegnap este megint csak igazolva éreztem magam, hogy nemhiába vagyok pitbullként rácuppanva az online valóságra. Egy jó barátommal - név szerint Sámpival - néztem ugyanis együtt a Magyarország-Norvégia kézilabda vb-meccset, amit egyébként parádés játékkal nyert a nemzeti csapat. Persze ez így leírva nem tűnik túlságosan nagy dolognak, ám ha hozzáteszem azt, hogy a derék Sámpi a németországi Saarbrucken-ben tengeti mostanság mindennapjait, akkor mindjárt érdekesebb a sztori. Szóval este fél nyolc körül skype-on csörgött rám Zoli koma, hogy nagy a gondja. Hihetetlen, de a kézi vb-nek helyet adó némethonban egy átkozott adó sem közvetítette a magyar fiúk Norvégia elleni ütközetét. Kerestünk web tv-t, de sajnos a Sport1-nek nincs online változata, így maradt a formabontó meccsnézés. A webkamerámat az otthoni tv képernyőjére irányítva, a mikrofont pedig a hangfal mellé helyezve kezdtünk el szurkolni Nagy Laciéknak. A kép ugyan nem volt kristálytiszta, de a hang frankón átment Saarbrucken-be. És mivel folyamatos kapcsolatban voltunk, egy-egy szép támadásnál ő is ugyanúgy tudta kommentálni a dolgokat, azaz hangban velünk volt, mégha materiális tekintetben 800 km-re leledzett is tőlünk. Na, ezér' is jó a net.
Esti gyors
Akit érdekel hogyan és miért, annak itt a link.
2007. 01. 21.
Kalandozás Sopróniában
És akkor néhány mondatban az egy héttel ezelőtti Prosztó-partiról. A címeres társaság - ahogy azt már többször is írtam eme virtuális naplóban - még a jó öreg Berzsenyi Dániel Főiskolán keveredett össze, legfőképpen azért, mert FC Prosztó, majd később Prosztó-Kingz - The Skillmasterz (ld.a felső képen) néven brillíroztunk az intézmény kispályás labdarúgó bajnokságában. Fősuli elmúlt, a barátság szerencsére megmaradt. Ezért hát Prosztó-party, amelynek a helyszíne Mr. T.H.Omas Tsendes (ld.az alsó képen) cimborám frissen elkészült lakása, amelybe kedves hitvesével Eszterrel várják a legifjabb Csendes érkezését. És ebbe
az idilli képbe rondított most bele a hatfős társaság. Ím hát a dzsembori kronlógiája.A megbeszéltek szerint kicsit késtünk (az útitársam természetesen most a rutinos Szentendrei úr volt), ennek persze a vasi különítmény, név szerint Torez mester és Rgs. Gery voltak a kiváltó okai. Merthogy miattuk, de ez most nem lényeges. Odaértünk a dicső Soprónia még dicsőbb Tescójához , ahol már várt minket az est házigazdája és t0p [vinyluser] barátunk, aki egyébként a csapatképen a felső sor jobb szélén, azaz közvetlenül mellettem látható. Ultragyors sörvásár az angolok elsőszámú kék-fehár-piros trikolor hipermarketjében, aztán tűztünk a Győrből érkező Mujziért. Du. 5-re összeállt a banda, elfoglaltuk helyünket a Csendes-haciendán, ki a biztonsági felszereléssel ellátott PS2-t nyúzta rendületlenül, ki a skót felföld nemes italával ismerkedett, de volt olyan is, aki a temérdek sós, sajtos süteményt kóstolgatta végig. Egyszóval: elindult a parti.
A finom vacsorát követően, amiért ezúton is persze nagy riszpekt a házigazdának, tovább habzott a sör és pattogott a jég a whiskys pohárban. Hevenyészett próbálkozást tettünk egy Texas Hold'Em póker-parti elindítására, majd három kör után kiderült, hogy asztalhoz ült olyan kedves barát is, akinek halvány fogalma nincs a szabályokról. A Torez meg csalt, úgyhogy hamar vége lett. Jöhetett a Freeman. A klasszikus "társasjáték" egyszerű, de nagyszerű. A lényege, hogy miután körbeülte a társaság az asztalt, egy feles pohárba valamilyen tömény italt töltünk - a mi esetünkben Jagermaistert -, majd mindenki dob egyet a dobókockával. Aki a legkisebbet dobja, az issza meg a középen lévő piát. Egyenlőségnél szétdobás. Az nyer, aki a legtovább bírja. Elég durva játék. Ezzelt telt az este, mivel a házigazda, Herr Mujzer, illetve Mr. Ivan Lendl személyében három szivaccsal hozott össze a sors, a csúfos negyedik helyen végeztem közel két és félórás "küzdelmet" követően. Mentségemre szóljon, hogy nem akartam úgy kinézni, mint a civil életben egyébiránt illemtanárként dolgozó Ricsi barátunk, aki erősen illuminált állapotban a társasház lakóit egy-egy pogácsával lepte meg az éjszaka folyamán (egész pontosan a postaládákba rejtette a meglepetését). Na, eddig nem akartam eljutni. Mire végeztek a többiek (a hozzám hasonlóan zugfirkászként dolgozó Ivan Lendl győzött 25 dózis rövidital elfogyasztásával), már hajnalodott, így lefeküdtünk. Másnap kv, kóla, ásványvíz, meg Tankcsapda full hangerőn a kocsiban. Mert az úgy jó...
The End
2007. 01. 19.
Balaton-kör
Hát, a mai nem sem volt egyszerű, de túl vagyok rajta. Reggel nyolckor azzal indult, hogy a - némi költői túlzással élve - lassacskán már cimborává váló, államkincstár-igazgató Kemenszky Sándorral szürcsöltük a kávét a belvárosban, s közben megmutatta milyen gyökér embereket is termel ki a magyar hon egyik legszebb területe, azaz Veszprém megye. Történt ugyanis, hogy a gázár-támogatási kérvények mellett jó néhány különös levél is érkezett a kincstárhoz. Volt olyan arc, aki érdekesebbé téve az ügyintézők mindennapjait, szerény punciszéthúzós fotósorozatot küldött, de akadt olyan gyíkarc is, aki a feladóhoz Torgyán Józsika nevét vetette papírra, a borítékba pedig egy saját kézzel rajzolt férfi péniszt (hogy nevesítsük a dolgokat egy faszt) ábrázoló lapocskát biggyesztett. És ez még csak a legböszmébbek társasága - persze lehet, hogy vannak akik humorosnak találják a dolgot - , bővebben a Vasárnapi Naplóban, merthogy némileg szoftosabb formában oda írtam meg az anyagot. Ez itt persze megint a reklám helye volt, bocs.A pornográfiával felturbózott koffein-injektálást követően autóba pattantunk kedvenc Gégé kollégámmal - aki nem mellesleg qrva jó fotós és jó arc is egyben-, hogy a festői nevű Balatonszéplak-Alsó felé vegyük az irányt. Az a déli part, igen. Siófok mellett, Zamárdi előtt. Az Isten háta mögötti helyszínen (ld. a képen) avatta ugyanis a "vízközműves" DRV Zrt. legújabb call centerét, amely a Vp. megyei fogyasztókat is érinti, így hát kötelességünk volt helyszíni tudósítást adni az eseményről (Ami egyébként nem volt nagy cucc, egy sima iroda, nem több. A szendvics ráadásul szar volt, az üdítő meleg, csupán "egyes cikkekben lb" művésznévre hallgató kollégám szívét dobogtathatta meg, hogy hőn szeretett városunk ex-polgármestere is részt vett a dzsemborin szakállamtitkári tisztségéből kifolyólag). Széplak után startoltunk a szemközti a Balcsi szemközti oldalán lévő tihanyi révhez, ahol partot érő kompot fotózott Gégé mester, aztán döngetés vissza a szeribe. Délután egy kis meló, aztán kv-kóla-velőspiritós kombó Szendi komával a Maricában. Most meg este van, kezdek fáradni. Szerencsére holnap jön Melus drágám, így nem tűnik szarnak a hétvége. Na, písz.
2007. 01. 18.
Jegyzet
Esti gyors
Akinek nem inge ne vegye magára, de aki nem ismeri, annak leírom. Szóval a fent belinkelt cikk szerzője Uj Péter főállásban az Index.hu főszerkesztője, egyébként meg Népszabadság, Magyar Narancs, Wan2 főmunkatársi vagy most épp "tudomisénmilyen" titulusa miatt is bírni lehet, no meg azért is, mert ekkora szövege van.
2007. 01. 17.
Orsi
Ismét elment egy kedves ismerős. Ma kaptam az üzenetet iwiw-en, hogy Rózsa Orsi január 15-én, alig húszévesen elhunyt. Még a kilencvenes évek közepén, tinédzserkorom delején ismertem meg a Jeruzsálemhegyi Baráti Kör gyermektáborában. Ez persze leírva kicsit furának tűnik, de azok a táborok tényleg jók voltak, a mai napig tartottam a kapcsolatot jó néhány ott szerzett ismerőssel. Orsi akkoriban 9-10 éves lehetett. Szőke, kis cserfes leányzó, aki lazaságával rögtön belopta magát a szívünkbe, merthogy többen is nagyon kedveltük. Tisztán emlékszem a pillanatra, amikor a tábortűznél egy Tankcsapda dalt játszottam, ő odalépett, s elkezdte énekelni. Persze meglepődtünk, hisz' nem szokványos dolog, hogy az akkoriban még underground zenének számító Tankcsapdát ennyire ismerje egy 10 esztendős kislány. Persze összehaverkodtunk. Évekig úgy voltam, s a haverokkal voltunk a táborban, mintha a hugicánkat láttuk volna nyaranta. Körülbelül két-három hónapja jelölt be az iwiw-en. Meg is beszéltük, hogy valamikor az év elején ismét összetrombitáljuk a régi bandát, s beülünk valahova beszélgetni. Arról, hogy kivel mi történt. Erre sajnos már nem kerülhet sor. Nyugodj békében Orsi!Esti gyors
Orsi temetése 2007. január 26-án 13 órakor lesz Veszprémben, a Dózsavárosi Temetőben.
2007. 01. 13.
Köszi Reidi
Tudom, hogy le vagyok maradva, de én csak a napokban hallottam először Rubber Puppet zenekar Veszprém című számát, amelyben az MKB szurkolók által oly kedvelt "...kiabálok, mint egy kisgyerek, ha az Építők veri a Pick-Szegedet!" sor is elhangzik. Nos, jelentem, a szám nagyon bejön. Persze nem az überkirály minőség, az elképesztő zenei tudás vagy épp a csilingelő énekhang nyűgözött le, hanem a hozzállás. Jó tudni, hogy vannak még emberek, akiknek sokat jelent a szülővárosuk. Megdobbant a pici, lokálpatrióta szívem, hej!Köszi Reidi, szereztetek nekem egy jó napot!A Veszprém című nótát egyébként INNEN lehet letölteni (csak egy kattintás és bejön a Remport úr által "kormányzott" Veszprém Kézilabda Fan Club honlapja, s az oldal alján ott a link).
Esti gyors:
Ugyan a mellékelt a linken a VKFC szerint nem Veszprém, hanem Kossuth utcán a nóta címe, de ez a post lényegéből semmit sem von le. Nekem akkor is Veszprém. És ha már egy zenekar szülőváros iránti kötődése ily módon szóba került itt a blogon, érdemes letölteni és persze meghallgatni a debreceni illetőségű Tankcsapda Piros-fehér című számát, ami a cívisváros futballcsapatának, a Lokinak a hivatalos indulója is egyben. Persze Lukács Lacinak nem volt nehéz összehozni a szöveget, ugyanis állandó vendég a meccseken a kapu mögött szektorban, ott, ahol a "kemény mag" tanyázik.
2007. 01. 11.
Enikő party
Megint egy kis reklám, szombaton ugyanis ismételten érdekesnek ígérkező cikkecskét illesztek a lapba. Enikőről lesz szó, aki ugyebár a legkirályabb partikat prezentálja narancsszínű metropoliszunkban. Beszélgetünk majd a bulikról, meg mindenről, ami mögötte van, hogy kicsit friderikuszosra vegyem a figurát. Mára ennyi.Esti gyors
Háááát...beszélgettünk egy jó nagyot. Kábé két órát az Expresszóban. Mindenről. Jófej volt, szerintem überkirály lesz az anyag, csak hát ugyanaz van, mint Likó Marci cimborámnál: remélem bele bírom valahogy préselni a sorokba a személyiséget, meg az egész életérzést, ami az Enikő partis csapatra jellemző. Mert hát az a nem egyszerű feladat. Viszont a fotók tutibiztos, hogy kurvajók lesznek, mert a Gégé kitett magáért. Bár ő amúgy sem szokott túl gyakran hibázni, ezért is szerettem volna, hogy ő kattintsa le a veszprémi éjszakák háziasszonyát.
2007. 01. 09.
Lemeztelenítés
Végül pedig folytatva a nyáron elkezdett sorozatot, ismét egy rövid szösszenet illesztek be ide a blogra, ami még múlt szombaton jelent meg a lapban. Arról, hogy milyen cédét érdemes mostanában a hifibe illeszteni.



Placebo: Meds (Hut/EMI)
A tavalyi Szigeten frenetikusat zúzó Placebo is elkészített egy új nagylemezt 2006-ban, sorrendben az ötödiket. A Meds címre hallgató alkotáson közel egy évig dolgozott az utóbbi években rockhérosszá avanzsálódott Brian Molko énekes/gitáros vezette trió, s az eredmény egy a korábbiaktól eltérő, letisztult anyag lett, amely ismét bizonyítja, hogy a banda helye a modern muzsikusok Olümposzán van. Az ínyenceknek a dupla lemezes kiadást ajánljuk, amelynek bónusz dvd-jén koncertfelvételek, színpad mögötti jelenetek kaptak helyet. 10/8
Hihetetlen, ami ezzel a 27 éves argentin származású fiatalemberrel történt. Az akusztikus gitár imádata gyermekkora óta tartott, írt is dalokat becsülettel, ám a zenélésből arrafelé sem könnyű megélni, így sokáig kémiát tanult és dolgozott is mellette, évi 5-6 koncerttel színesítve a Mengyelejev rendszer adta lehetőségeket. Az ezredfordulón saját pénzből kiadta első dalait. Aztán a klasszikus sikersztori: a Sony Bravia tévék reklámfilmjének rendezője meghallotta, s beleszeretett José zenéjébe. A Heartbeats című nóta és a nagylemez Angliában a top 10-ben nyitott, s ott is maradt egy jó ideig. Ja, és hogy milyen az album? Nyugis és szép. 10/7
Scissor Sisters: Ta-Dah (Polydor / Universal)
A 2001-ben alakult New York-i csapat már első lemezével is nagyot durrantott, de a tavaly megjelent Ta-Dah című korong minden szempontból felülmúlja elődjét. A hetvenes évek diszkózenéjét idéző számok hallatán mindenki lábaiba belebújik a boogie-woogie. Az egyik legnagyobb sláger, a I don’t feel like dancing, Elton Johnnal való együttműködésük eredményeképpen született, ahogy a Katrina hurrikán ihlette, apokaliptikus She’s My Man is. 10/8
2007. 01. 06.
Legyűröm a januárt
Visszatérvén a bulvárországba tett kalandozásról, jöjjön ismét egy személyesebb hangvételű post. A január eleji általános agóniával már kezd nagyon tele lenni a fityegőm. Élőhalottként járkálnak az emberek, s mivel szakmámból adódóan szinte folyamatosan emberekkel kell találkoznom és beszélgetnem - ráadásul a gázártámogatásos mizéria okán az átlagosnál jóval feszültebb honpolgárokkal hoz össze a sors -, elég sok zombit fúj az utamba a szél. És ez nem jó, mert ha neme prögönöm és melóznom kell, akkor nem azt kérem, hogy mindenki legyen fitt és dübörögjön belőle a munkakedv, de legalább lustasága és nemtörődömsége ne hátráltassa a munkámat. Egyébként a helyzet oké, sokkal jobb, mint elsején volt. Voltunk focizini is szerdán a Március 15. úti katlanban. A középső Andorkával kiegészülve igen ütős csapattal leptük a tuflák paraszt D.J.-t nélkülöző ellenfelünket, így gond nélkül nyertünk 10:1-re. A bejglitől és a rengeteg sült hústól kikészült gyomrok tehát jól bírták a strapát, Boiler rulez! Most meg Móvár. Pihi&punyi. Mert az is köll néha. Písz.
2007. 01. 04.
Követem a trendet


2007. 01. 01.
Munkásököl, vasököl
Ím hát feleim, ezen is túl vagyunk. Nem ringatom magam hiú ábrándokba, hogy január elsején túl sok olvasó tisztelne meg figyelmével, mégis ezúton kívánok boldog új esztendőt! A szilveszter egyébként egész jól sikerült, bár egész éjszaka Demoklész kardjaként lebegett felettem a másnapi ügyelet. Merthogy dolgozom, persze, ilyen az újságíró szakma. Ettől függetlenül jól éreztük magunkat. Melus drágámmal az éjféli koccintásig tartó időszakot Ground Zero barátunk lakásában töltöttük, s persze töltöttünk is, de csak módjával, gondolva a melóra. Egy körül besétáltunk a városba, megnézni az Óváros téri fergeteg partit. Hát, nem kellett volna. Az egyetlen pozitívum, hogy összetalálkoztunk kedvenc Tamás kollégámmal, akivel kölcsönösen megölgettük egymást. Ezen túl viszont nagy lószar volt a belvárosi, össznépi buláj. Amikor a dj Kerozin nótákat kezdett el nyomni, betelt a pohár. Azért ez tényleg több a sok(k)nál. Le is menekültünk az utóbbi időben a törzshellyé avanzsálódás rögös útján elinduló Fészek Kisvendéglőbe, ahol benyomtunk még néhány pohár lélekmelegítőt, spannoltunk a gyanúsan jókedvű Tunya barátunkkal, majd fél négy tájékán go home. Ma meg kilenckor kelés, telefonálgatás. Mert a munkásököl, vasököl...