Egy dal élete

Aki ismert, tudja, hogy Johnny Cash az egyik mániám. Nemcsak a fekete ruhás ember zenéjét bírom, az élethez való hozzáállása is igencsak szimpatikus. Még a halál előtt írt egy önéletrajzi könyvet, amiben túl hetvenen fejtegeti az élet értelmét. Nem is ez a fontos, hanem az, ahogy az sikerről meg az anyagi javakról ír. Élete végéig egy 22 éves lakóautóval meg egy 15 éves terepjáróval járt, egész egyszerűen nem érezte azt, hogy váltania, s villantania kellene. Valahogy így kellene nekünk is nyomni. Ha nem a 19 colos felni számítana, hanem a jellem.

Amúgy az öreg Johnny csak azért jutott az eszembe, mert az előző héten, a VEN-rektorcsapatok Óváros téri bevonulásán éppen Janzsó Ádi cimborámmal szürcsölgettük a jól megérdemelt kávénkat, amikor a Magic Cats Rockabilly Trio a szobor lábánál egyszer csak elkezdte nyomni a Folsom Prison Bluest. Mindeki nézett, nem nagyon ismerték a nótát, én meg fülig érő mosollyal toltam a szöveget. Jó volt, na.

És akkor ennek apropóján egy dal élete videókon keresztül. 1959-től 2009-ig. Azért az kemény.

Folsom Prison Blues 1959


Folsom Prison Blues 1974


(The Final) Folsom Prison Blues 2003

Folsom Prison Blues (Remix 2009)

Cozma

No, akkor a Cozma-ügyből nekem ennyi egyelőre elég volt. Legalábbis itt a blogon. Harmadik napja erről szól ugyanis az életem, mert ugye vasárnapra én nyertem az ügyeletet a szerkesztőségben, az egész napos témakövetés után így hétfőn is foglalkoztam a gyilkosság bizonyos részleteivel. Nekem nyilatkozott például a történtekről Viktor és Ádám, a Patrióta üzemeltetői, akik a klub honlapjára is föltették a Naplós cikket. Folytatom, folytatjuk persze a történetet a lapnál, mert van még kibogoznivaló bőségesen, de az ügyet itt, ezen a fórumon lezártnak tekintem. Éppen elegendőek számomra a kommentek meg ez a videó, amit a Niki blogján láttam. (A csatolt képen Marian Cozma édesapja látható a Veszprém Aréna előtt. Azt hiszem ez mindennél többet mond. )