A politikai elit

E-mailben kaptam. Érdekes...

A politikai elit levele a népnek (érzékenyeknek nem ajánlott)

Úgy érzem, hogy az elmúlt napokban nyilvánosságra került adatokkal kapcsolatban, egy-két kérdés tisztázásra szorul. Az sejlik, hogy 17 évvel a rendszerváltás után, még mindig nem vagy tisztában a demokrácia játékszabályaival!Igen, 299 Ft-ért ebédelek, és 18 millió a benzinpénzem.És?Egyrészt faszközöd van hozzá, másrészt meg ez nekem (legálisan) jár.Hallom a rikácsolásod a társadalmi igazságosságról, meg az elosztásról, mega sok bugyuta, idealista blablád, hogy nekem miért igen, neked meg miért nem. Azé' bazmeg, mert Te egy fingszita kis pöcs vagy, én meg az elit.Azé' bazmeg, mert én hozom a törvényeket! Magamnak. És ha megszopod, - mert én úgy gondolom, hogy meg kell, hogy szopd - akkor így jártál. Majd négy év múlva szavazol, anyádra. Mit cincogsz? Visszahívás? Te kis fasz! Hát azt a telibabaszott alkotmányt is én írtam, gondolod, hogy megtettem neked azt a szívességet, hogy beleírtam, hogy visszahívhass? Négy év, kis köcsög! Négy év. Ez a rendszer a négyéves diktatúrák sorozata. Buktam már meg az elmúlt tizenöt évben, egyszer is? Tessék? Láttál Te már időközi választást, ebbena kurva országban? Nem figyelsz, kis fasz! Tényleg, kire szavaztál tavasszal? A komcsikra, vagy a Fideszre? Tudod miért kérdezem? Mert még azt sem vetted észre, hogy ez is kurvára mindegy. Én bazmeg, ha megyek szavazni, beviszema fülkébe a kutyám, rászaratom a szavazólapra és azt adom be. Mert mindegy, hogy ki mellé húzod az ikszet, érvényes-e a szavazatod vagy sem. Mindenképpen rám szavazol. Mert egyedül belőlem választhatsz. Én egyvagyok. Az elit. A Z E L I T! Szociáldemokrata, liberális, szocialista, meg konzervatív. Ezt a szart is meg lehet veled etetni? Öcsém, hogy Te mekkora fasz vagy! Szerinted a büfében van jobbos és balos szendvics? Ugyanazt a kenyeret zabáljuk, ugyanazt a tehenet fejjük, csak a székházra teszünk ki más-más logót, hogy tudjad, éppen melyikünk szónokol, napirend előtt. A világ nem vízszintesen van felosztva, jobb és baloldalra, hanem függőlegesen, fentre és lentre. Ja, a fent én vagyok, a lent meg Te, Te kis paraszt.

"A törvény szerződés, gazdagok és szegények között." - azt hitted vicc, mi?Még pofáztol, hogy elkúrtuk, elkúrták az országot? És gondolod, hogy nem szarok bele vastagon? Engem addig érdekel a szaros hazád működőképessége, amíg az képes kitermelni a benzinpénzem, meg az illetményem. Az megegyelőre nincs veszélyben. Zsé van, főnök és kontroll nincs. Ergo, szarunk bele! Tudom, neked ez most nagyon nem tetszik. Há' nyazsgem! Vagy tudod mit? Menj le tüntetni! Azt nem szarjuk le, gondolod? Menj le és rázd a nyálad a Kossuth téren, de ha nem tud elaludni tőled a gyerek, ígérem, szétbaszatoma fejed a Gergényivel. - Mellesleg, utálom ezt a seggnyaló csókát, de hát minden házba kell valaki, aki leviszi a szemetet. -Visszatérve a benzinpénzemre, kurvára utálom ha a zsembe turkálnak. Igen, öt milliárdot basztunk el, majd' négyszázan. A vizitdíj meg 10 millió emberen hoz vagy másfél milliárdot. Igen bazmeg, spórolni kell! Gondoltad, hogymajd én kuporgatok? Ne kezdj el rinyálni, hogy a nyomorult nejeddel, és a két kibaszott kölyköddel éltek 120 nettóból! Unalmas. Közölöm veled, hogy kurvára beleszarok. A két szaros gyereked is csak annyira érdekel, hogy ne dögöljön éhen. Hogy legyen majd, akivel tíz év múlva is magamra tudok szavaztatni.

Egyébként meg mit ugatsz? Nem tetszik a proliélet? Neked isáll a zászló, lehetsz Te is politikus! Ha nem, akkor meg kuss! Te választottad, szavad nem lehet.Négyszázan. Igen, ennyien vagyok. Emlékszel még, hogy ezt a kampányt is(mint mindegyiket) úgy kezdtük, hogy most aztán kisebb parlament lesz? Lett? Na látod! Hogy a saját munkahelyemen csináljak létszámleépítést? Kekeke... Miért, szerinted mi a faszt kezdenék a Laci fiammal, ha nem tudnám betolni képviselőnek? Legyen prolimunkásköcsög, mint Te? Viccelsz, ugye?Szóval, Kedves Köcsögmagyarválasztópolgár!Sajnálom, hogy ilyen módon és ilyen stílusban kellett tudomásodra hoznom, amire magadtól is rájöhettél volna. Mivel nem csak birka, hanem barom is vagy, erre a megoldásra miattad kényszerültem. Nem akartalak megbántani, és az önérzeted sem akartam agyonbaszni, de minekután Te akkora pöcs vagy,hogy képtelen voltál a tények segítségével a valóságos helyzeted meghatározni liberális demokráciánkban, így ez a levél nem más, mint a Te nyelvedre lefordított helyzetelemzés. Most, hogy tudod már, hogy hová sorold magad, szeretnélek megkérni, hogy a fentiek figyelembevételével a pofádat evésre használd, és most húzzál vissza dolgozni, köcsög!

2007 Budapest, Európa

Tisztelettel: A politikai elit

A bloggerkedés lélektana

Azért a nyilvánvaló pozitívumok mellett, mint szabadság, önmegvalósítás; negatívumai is vannak, ha az emberfia blog üzemeltetésére szánja magát. Az én esetemben például az, hogy kacifántos beírásaimmal képes vagyok vérig sérteni egyes olvasóimat, ráadásul épp olyanokat, akik ezt korántsem érdemelnék meg. Nem egy esetben előjött már a probléma akár kommentek szintjén, akár személyes, emiles vagy telefonos visszacsatolás révén. És persze az egész folyamat a tudtom, így hát az akaratom nélkül játszódik le. Csak a végeredményt látom. Sajnos. És akkor a blogger is szenved, bármily hihetetlennek is tűnik ez az érzelmi megnyilvánulás így texturális formába öntve. Persze mondanom sem kell: akit joggal cinkelek, az soha nem veszi magára az üzenetet. Úgyhogy itt kérek meg mindenkit, aki olvassa a bejegyzést: kéretik nem megsértődni a postokon, nem mindig az a mondanivaló, ami elsőre látszik. Sőt, a legtöbbször nem az.

Zlatan

A 10 perces videó válasz arra, hogy miért is favorizálom annyira ezt a Zlatan Ibrahimovic nevű figurát, aki nem mellesleg tavaly még a Juventusban rúgta a bőr...

Webkapcsolat

Tegnap este megint csak igazolva éreztem magam, hogy nemhiába vagyok pitbullként rácuppanva az online valóságra. Egy jó barátommal - név szerint Sámpival - néztem ugyanis együtt a Magyarország-Norvégia kézilabda vb-meccset, amit egyébként parádés játékkal nyert a nemzeti csapat. Persze ez így leírva nem tűnik túlságosan nagy dolognak, ám ha hozzáteszem azt, hogy a derék Sámpi a németországi Saarbrucken-ben tengeti mostanság mindennapjait, akkor mindjárt érdekesebb a sztori.
Szóval este fél nyolc körül skype-on csörgött rám Zoli koma, hogy nagy a gondja. Hihetetlen, de a kézi vb-nek helyet adó némethonban egy átkozott adó sem közvetítette a magyar fiúk Norvégia elleni ütközetét. Kerestünk web tv-t, de sajnos a Sport1-nek nincs online változata, így maradt a formabontó meccsnézés. A webkamerámat az otthoni tv képernyőjére irányítva, a mikrofont pedig a hangfal mellé helyezve kezdtünk el szurkolni Nagy Laciéknak. A kép ugyan nem volt kristálytiszta, de a hang frankón átment Saarbrucken-be. És mivel folyamatos kapcsolatban voltunk, egy-egy szép támadásnál ő is ugyanúgy tudta kommentálni a dolgokat, azaz hangban velünk volt, mégha materiális tekintetben 800 km-re leledzett is tőlünk. Na, ezér' is jó a net.


Esti gyors
Akit érdekel hogyan és miért, annak itt a link.

Kalandozás Sopróniában

És akkor néhány mondatban az egy héttel ezelőtti Prosztó-partiról. A címeres társaság - ahogy azt már többször is írtam eme virtuális naplóban - még a jó öreg Berzsenyi Dániel Főiskolán keveredett össze, legfőképpen azért, mert FC Prosztó, majd később Prosztó-Kingz - The Skillmasterz (ld.a felső képen) néven brillíroztunk az intézmény kispályás labdarúgó bajnokságában. Fősuli elmúlt, a barátság szerencsére megmaradt. Ezért hát Prosztó-party, amelynek a helyszíne Mr. T.H.Omas Tsendes (ld.az alsó képen) cimborám frissen elkészült lakása, amelybe kedves hitvesével Eszterrel várják a legifjabb Csendes érkezését. És ebbe az idilli képbe rondított most bele a hatfős társaság. Ím hát a dzsembori kronlógiája.
A megbeszéltek szerint kicsit késtünk (az útitársam természetesen most a rutinos Szentendrei úr volt), ennek persze a vasi különítmény, név szerint Torez mester és Rgs. Gery voltak a kiváltó okai. Merthogy miattuk, de ez most nem lényeges. Odaértünk a dicső Soprónia még dicsőbb Tescójához , ahol már várt minket az est házigazdája és t0p [vinyluser] barátunk, aki egyébként a csapatképen a felső sor jobb szélén, azaz közvetlenül mellettem látható. Ultragyors sörvásár az angolok elsőszámú kék-fehár-piros trikolor hipermarketjében, aztán tűztünk a Győrből érkező Mujziért. Du. 5-re összeállt a banda, elfoglaltuk helyünket a Csendes-haciendán, ki a biztonsági felszereléssel ellátott PS2-t nyúzta rendületlenül, ki a skót felföld nemes italával ismerkedett, de volt olyan is, aki a temérdek sós, sajtos süteményt kóstolgatta végig. Egyszóval: elindult a parti.
A finom vacsorát követően, amiért ezúton is persze nagy riszpekt a házigazdának, tovább habzott a sör és pattogott a jég a whiskys pohárban. Hevenyészett próbálkozást tettünk egy Texas Hold'Em póker-parti elindítására, majd három kör után kiderült, hogy asztalhoz ült olyan kedves barát is, akinek halvány fogalma nincs a szabályokról. A Torez meg csalt, úgyhogy hamar vége lett. Jöhetett a Freeman. A klasszikus "társasjáték" egyszerű, de nagyszerű. A lényege, hogy miután körbeülte a társaság az asztalt, egy feles pohárba valamilyen tömény italt töltünk - a mi esetünkben Jagermaistert -, majd mindenki dob egyet a dobókockával. Aki a legkisebbet dobja, az issza meg a középen lévő piát. Egyenlőségnél szétdobás. Az nyer, aki a legtovább bírja. Elég durva játék. Ezzelt telt az este, mivel a házigazda, Herr Mujzer, illetve Mr. Ivan Lendl személyében három szivaccsal hozott össze a sors, a csúfos negyedik helyen végeztem közel két és félórás "küzdelmet" követően. Mentségemre szóljon, hogy nem akartam úgy kinézni, mint a civil életben egyébiránt illemtanárként dolgozó Ricsi barátunk, aki erősen illuminált állapotban a társasház lakóit egy-egy pogácsával lepte meg az éjszaka folyamán (egész pontosan a postaládákba rejtette a meglepetését). Na, eddig nem akartam eljutni. Mire végeztek a többiek (a hozzám hasonlóan zugfirkászként dolgozó Ivan Lendl győzött 25 dózis rövidital elfogyasztásával), már hajnalodott, így lefeküdtünk. Másnap kv, kóla, ásványvíz, meg Tankcsapda full hangerőn a kocsiban. Mert az úgy jó...
The End

Balaton-kör

Hát, a mai nem sem volt egyszerű, de túl vagyok rajta. Reggel nyolckor azzal indult, hogy a - némi költői túlzással élve - lassacskán már cimborává váló, államkincstár-igazgató Kemenszky Sándorral szürcsöltük a kávét a belvárosban, s közben megmutatta milyen gyökér embereket is termel ki a magyar hon egyik legszebb területe, azaz Veszprém megye. Történt ugyanis, hogy a gázár-támogatási kérvények mellett jó néhány különös levél is érkezett a kincstárhoz. Volt olyan arc, aki érdekesebbé téve az ügyintézők mindennapjait, szerény punciszéthúzós fotósorozatot küldött, de akadt olyan gyíkarc is, aki a feladóhoz Torgyán Józsika nevét vetette papírra, a borítékba pedig egy saját kézzel rajzolt férfi péniszt (hogy nevesítsük a dolgokat egy faszt) ábrázoló lapocskát biggyesztett. És ez még csak a legböszmébbek társasága - persze lehet, hogy vannak akik humorosnak találják a dolgot - , bővebben a Vasárnapi Naplóban, merthogy némileg szoftosabb formában oda írtam meg az anyagot. Ez itt persze megint a reklám helye volt, bocs.
A pornográfiával felturbózott koffein-injektálást követően autóba pattantunk kedvenc Gégé kollégámmal - aki nem mellesleg qrva jó fotós és jó arc is egyben-, hogy a festői nevű Balatonszéplak-Alsó felé vegyük az irányt. Az a déli part, igen. Siófok mellett, Zamárdi előtt. Az Isten háta mögötti helyszínen (ld. a képen) avatta ugyanis a "vízközműves" DRV Zrt. legújabb call centerét, amely a Vp. megyei fogyasztókat is érinti, így hát kötelességünk volt helyszíni tudósítást adni az eseményről (Ami egyébként nem volt nagy cucc, egy sima iroda, nem több. A szendvics ráadásul szar volt, az üdítő meleg, csupán "egyes cikkekben lb" művésznévre hallgató kollégám szívét dobogtathatta meg, hogy hőn szeretett városunk ex-polgármestere is részt vett a dzsemborin szakállamtitkári tisztségéből kifolyólag). Széplak után startoltunk a szemközti a Balcsi szemközti oldalán lévő tihanyi révhez, ahol partot érő kompot fotózott Gégé mester, aztán döngetés vissza a szeribe. Délután egy kis meló, aztán kv-kóla-velőspiritós kombó Szendi komával a Maricában. Most meg este van, kezdek fáradni. Szerencsére holnap jön Melus drágám, így nem tűnik szarnak a hétvége. Na, písz.

Jegyzet

Azért a mester megint odamondta. Nekem legalábbis nagyon bejön, amit Uj Péter írt a szokásos szerdai jegyzetében. Just a little bit népnevelés jelleggel itt a link, no.

Esti gyors
Akinek nem inge ne vegye magára, de aki nem ismeri, annak leírom. Szóval a fent belinkelt cikk szerzője Uj Péter főállásban az Index.hu főszerkesztője, egyébként meg Népszabadság, Magyar Narancs, Wan2 főmunkatársi vagy most épp "tudomisénmilyen" titulusa miatt is bírni lehet, no meg azért is, mert ekkora szövege van.

Orsi

Ismét elment egy kedves ismerős. Ma kaptam az üzenetet iwiw-en, hogy Rózsa Orsi január 15-én, alig húszévesen elhunyt. Még a kilencvenes évek közepén, tinédzserkorom delején ismertem meg a Jeruzsálemhegyi Baráti Kör gyermektáborában. Ez persze leírva kicsit furának tűnik, de azok a táborok tényleg jók voltak, a mai napig tartottam a kapcsolatot jó néhány ott szerzett ismerőssel. Orsi akkoriban 9-10 éves lehetett. Szőke, kis cserfes leányzó, aki lazaságával rögtön belopta magát a szívünkbe, merthogy többen is nagyon kedveltük. Tisztán emlékszem a pillanatra, amikor a tábortűznél egy Tankcsapda dalt játszottam, ő odalépett, s elkezdte énekelni. Persze meglepődtünk, hisz' nem szokványos dolog, hogy az akkoriban még underground zenének számító Tankcsapdát ennyire ismerje egy 10 esztendős kislány. Persze összehaverkodtunk. Évekig úgy voltam, s a haverokkal voltunk a táborban, mintha a hugicánkat láttuk volna nyaranta. Körülbelül két-három hónapja jelölt be az iwiw-en. Meg is beszéltük, hogy valamikor az év elején ismét összetrombitáljuk a régi bandát, s beülünk valahova beszélgetni. Arról, hogy kivel mi történt. Erre sajnos már nem kerülhet sor. Nyugodj békében Orsi!

Esti gyors
Orsi temetése 2007. január 26-án 13 órakor lesz Veszprémben, a Dózsavárosi Temetőben.

Köszi Reidi

Tudom, hogy le vagyok maradva, de én csak a napokban hallottam először Rubber Puppet zenekar Veszprém című számát, amelyben az MKB szurkolók által oly kedvelt "...kiabálok, mint egy kisgyerek, ha az Építők veri a Pick-Szegedet!" sor is elhangzik. Nos, jelentem, a szám nagyon bejön. Persze nem az überkirály minőség, az elképesztő zenei tudás vagy épp a csilingelő énekhang nyűgözött le, hanem a hozzállás. Jó tudni, hogy vannak még emberek, akiknek sokat jelent a szülővárosuk. Megdobbant a pici, lokálpatrióta szívem, hej!Köszi Reidi, szereztetek nekem egy jó napot!

A Veszprém című nótát egyébként INNEN lehet letölteni (csak egy kattintás és bejön a Remport úr által "kormányzott" Veszprém Kézilabda Fan Club honlapja, s az oldal alján ott a link).

Esti gyors:
Ugyan a mellékelt a linken a VKFC szerint nem Veszprém, hanem Kossuth utcán a nóta címe, de ez a post lényegéből semmit sem von le. Nekem akkor is Veszprém. És ha már egy zenekar szülőváros iránti kötődése ily módon szóba került itt a blogon, érdemes letölteni és persze meghallgatni a debreceni illetőségű Tankcsapda Piros-fehér című számát, ami a cívisváros futballcsapatának, a Lokinak a hivatalos indulója is egyben. Persze Lukács Lacinak nem volt nehéz összehozni a szöveget, ugyanis állandó vendég a meccseken a kapu mögött szektorban, ott, ahol a "kemény mag" tanyázik.

Enikő party

Megint egy kis reklám, szombaton ugyanis ismételten érdekesnek ígérkező cikkecskét illesztek a lapba. Enikőről lesz szó, aki ugyebár a legkirályabb partikat prezentálja narancsszínű metropoliszunkban. Beszélgetünk majd a bulikról, meg mindenről, ami mögötte van, hogy kicsit friderikuszosra vegyem a figurát. Mára ennyi.

Esti gyors
Háááát...beszélgettünk egy jó nagyot. Kábé két órát az Expresszóban. Mindenről. Jófej volt, szerintem überkirály lesz az anyag, csak hát ugyanaz van, mint Likó Marci cimborámnál: remélem bele bírom valahogy préselni a sorokba a személyiséget, meg az egész életérzést, ami az Enikő partis csapatra jellemző. Mert hát az a nem egyszerű feladat. Viszont a fotók tutibiztos, hogy kurvajók lesznek, mert a Gégé kitett magáért. Bár ő amúgy sem szokott túl gyakran hibázni, ezért is szerettem volna, hogy ő kattintsa le a veszprémi éjszakák háziasszonyát.

Lemeztelenítés

Akkor kezdjük a legelején. Tegnap semmi különös nem történt velem. Túléltem a szokásos 3 órás buszutat Móvárról hazafelé, s érdekes mód a sofőr sem volt tuflák paraszt. Ez az utóbbi hónapok fényében meglepő, hiszen mostanában igencsak bárdolatlan buszvezetőkkel hozott össze az isteni gondviselés. Napközben aztán munka, hétfő lévén tervezés a gazdasági rovatnál és a koktélnál egyaránt. Voltak ötleteim persze, de nem vagyok megelégedve magammal. Kevés az igazán ütős sztori, ami a tollamból megjelenik. Pedig az kellene, s ez nem csak az én érdekem, hanem az újságé is. Mert attól lesz izgalmas, attól lesz olvasmányos, attól lesz eladható. És ez a legfontosabb egy offline médiumnál a mai printellenes világban, amikor boldog boldogtalan sutba dobja az olvasószemüveget, s a sulinetes lapmoncsira tapadva böngészi a sorokat. Félreértés ne essék, nem vagyok én a net ellen, sőt! De azért az újság az legyen újság. Mert a Naplót, a Nemzeti Sportot, a Kisalföldet, a Népszabadságot, a Magyar Nemzetet, a Magyar Hírlapot, meg mindenféle lapokat a legkirályabb egy bögre gözőlgő kávéval a kézben, a ropogós újságpapíron olvasni. Aztán jöhet utána az online média, vagyis mindenekelőtt Index, aztán Nyugat.hu, hogy jófej legyek Phreek komámmal, meg persze a blogok, Tóta W.-vel és Tomcat-el az élen. Lehet együtt élvezni a kettőt. Szerintem.
Végül pedig folytatva a nyáron elkezdett sorozatot, ismét egy rövid szösszenet illesztek be ide a blogra, ami még múlt szombaton jelent meg a lapban. Arról, hogy milyen cédét érdemes mostanában a hifibe illeszteni.

Tuti zenék teázáshoz

Mivel az esztendő legelején járunk, s márciusig egy épkézláb albumot sem dobnak piacra a kiadók, így a tavalyi év terméséből válogattunk három gyöngyszemet, amit nyugodt szívvel ajánlunk az igényes muzsikák kedvelőinek.

Placebo: Meds (Hut/EMI)
A tavalyi Szigeten frenetikusat zúzó Placebo is elkészített egy új nagylemezt 2006-ban, sorrendben az ötödiket. A Meds címre hallgató alkotáson közel egy évig dolgozott az utóbbi években rockhérosszá avanzsálódott Brian Molko énekes/gitáros vezette trió, s az eredmény egy a korábbiaktól eltérő, letisztult anyag lett, amely ismét bizonyítja, hogy a banda helye a modern muzsikusok Olümposzán van. Az ínyenceknek a dupla lemezes kiadást ajánljuk, amelynek bónusz dvd-jén koncertfelvételek, színpad mögötti jelenetek kaptak helyet. 10/8

José González: Veneer (Imperial / CLS)
Hihetetlen, ami ezzel a 27 éves argentin származású fiatalemberrel történt. Az akusztikus gitár imádata gyermekkora óta tartott, írt is dalokat becsülettel, ám a zenélésből arrafelé sem könnyű megélni, így sokáig kémiát tanult és dolgozott is mellette, évi 5-6 koncerttel színesítve a Mengyelejev rendszer adta lehetőségeket. Az ezredfordulón saját pénzből kiadta első dalait. Aztán a klasszikus sikersztori: a Sony Bravia tévék reklámfilmjének rendezője meghallotta, s beleszeretett José zenéjébe. A Heartbeats című nóta és a nagylemez Angliában a top 10-ben nyitott, s ott is maradt egy jó ideig. Ja, és hogy milyen az album? Nyugis és szép. 10/7

Scissor Sisters: Ta-Dah (Polydor / Universal)
A 2001-ben alakult New York-i csapat már első lemezével is nagyot durrantott, de a tavaly megjelent Ta-Dah című korong minden szempontból felülmúlja elődjét. A hetvenes évek diszkózenéjét idéző számok hallatán mindenki lábaiba belebújik a boogie-woogie. Az egyik legnagyobb sláger, a I don’t feel like dancing, Elton Johnnal való együttműködésük eredményeképpen született, ahogy a Katrina hurrikán ihlette, apokaliptikus She’s My Man is. 10/8

Legyűröm a januárt

Visszatérvén a bulvárországba tett kalandozásról, jöjjön ismét egy személyesebb hangvételű post. A január eleji általános agóniával már kezd nagyon tele lenni a fityegőm. Élőhalottként járkálnak az emberek, s mivel szakmámból adódóan szinte folyamatosan emberekkel kell találkoznom és beszélgetnem - ráadásul a gázártámogatásos mizéria okán az átlagosnál jóval feszültebb honpolgárokkal hoz össze a sors -, elég sok zombit fúj az utamba a szél. És ez nem jó, mert ha neme prögönöm és melóznom kell, akkor nem azt kérem, hogy mindenki legyen fitt és dübörögjön belőle a munkakedv, de legalább lustasága és nemtörődömsége ne hátráltassa a munkámat.
Egyébként a helyzet oké, sokkal jobb, mint elsején volt. Voltunk focizini is szerdán a Március 15. úti katlanban. A középső Andorkával kiegészülve igen ütős csapattal leptük a tuflák paraszt D.J.-t nélkülöző ellenfelünket, így gond nélkül nyertünk 10:1-re. A bejglitől és a rengeteg sült hústól kikészült gyomrok tehát jól bírták a strapát, Boiler rulez! Most meg Móvár. Pihi&punyi. Mert az is köll néha. Písz.

Követem a trendet

Követve a médiatrendet, a blog is bulvárosodik egy picikét. A minap megdöbbenve tapasztaltam, hogy zsenge ifjúkorom egyik kedvenc csokibörű modellje hozzám hasonlóan kissé elengedte magát az utóbbi években, már ami az evészetet illeti. Megnyugodhat tehát mindenki - és most egy qrva nagy közhely következik, egyenesen a Story TV-ből kölcsönöztem - a sztárok is emberek. Ők is rondák. Az ám.

Munkásököl, vasököl

Ím hát feleim, ezen is túl vagyunk. Nem ringatom magam hiú ábrándokba, hogy január elsején túl sok olvasó tisztelne meg figyelmével, mégis ezúton kívánok boldog új esztendőt! A szilveszter egyébként egész jól sikerült, bár egész éjszaka Demoklész kardjaként lebegett felettem a másnapi ügyelet. Merthogy dolgozom, persze, ilyen az újságíró szakma. Ettől függetlenül jól éreztük magunkat. Melus drágámmal az éjféli koccintásig tartó időszakot Ground Zero barátunk lakásában töltöttük, s persze töltöttünk is, de csak módjával, gondolva a melóra. Egy körül besétáltunk a városba, megnézni az Óváros téri fergeteg partit. Hát, nem kellett volna. Az egyetlen pozitívum, hogy összetalálkoztunk kedvenc Tamás kollégámmal, akivel kölcsönösen megölgettük egymást. Ezen túl viszont nagy lószar volt a belvárosi, össznépi buláj. Amikor a dj Kerozin nótákat kezdett el nyomni, betelt a pohár. Azért ez tényleg több a sok(k)nál. Le is menekültünk az utóbbi időben a törzshellyé avanzsálódás rögös útján elinduló Fészek Kisvendéglőbe, ahol benyomtunk még néhány pohár lélekmelegítőt, spannoltunk a gyanúsan jókedvű Tunya barátunkkal, majd fél négy tájékán go home. Ma meg kilenckor kelés, telefonálgatás. Mert a munkásököl, vasököl...

Kajakóma, áztatás, virslimustra

Sajnálom, kedves olvasó, de a mai postot képek híján kell élvezni, mivel a drága bloggeres szerver többszöri próbálkozásra sem volt hajlandó megengedni, hogy feltöltsek néhány pikcsört illusztráció gyanánt. Így hát marad a texturális élvezet.
Rég nem írtam, úgyhogy kezdjük a karácsonnyal, amit egyebek mellett a címben is leírt kajakóma szóval tunék a legjobban jellemezni. A szenteste otthon, illetve a tántiéknál telt, ez nálunk családi hagyomány, hogy közösen ünneplünk. Az ajándékok közül az anyu által celebrált egy kilós angol szalonnát érdemes kiemelni, ami frankón be volt csomagolva, s a bontás után megdöbbenéssel egybekötött derűt váltott ki az arcomon. A vacsitól már 24-én rosszul lettem, aztán 25-én Győrben tovább folytatódott a kajakóma. Márti nagynéném és Tamás nagybátyám megdöbbentően sok és finom étket rittyentett a karácsonyi asztalra, én meg jó vendég lévén böcsülettel végig is kóstoltam mindet. A gyomrom lázadt is a nap végére, amikor már egyébiránt Móváron, a Meluséknál voltam. Persze ott is szélessávon jött a kaja, így 26-án estére már nagyon rosszul lettem. Jól jött tehát az áztatás.
Az áztatás, amit a hagyományoknak megfelelően kedvenc apósjelöltemmel és barátaival töltöttünk el a győri élményfürdőben. Termálvizes medencék, kültéri élményfürdőzés, finn szauna, gőzkabin meg jacuzzi. Alig akartam othagyni a folyók városát, de jönni kellett, mert várt a munka, egy szolid virslitesztelés képében.
Egyik kedvenc kolléganőmmel, név szerint Nikivel, ugyanis azt találtuk ki, hogy kihasználva a szilveszter előtti közhangulatot, egy kibaszottul aktuális cikket plántálunk az újságba. Virsliteszt á la Napló. Kilencfélét nyomtunk be, köztük a csirkeagyból meg fűszerezett disznógyomorból passzírozással készült műbeles undormányokat is, amiket jól le is pontoztunk. Természetesen a Zwicker-féle virsli lett a győztes, mégiscsak kisebbfajta gasztronómiai orgazmust él át az emberfia, ha megkóstolja ama földöntúli étket. Most meg jön a szilveszter.Már megint. Ennyi lett volna 2007? Azt hiszem elkezdtem öregedni.

Békés, boldog karácsonyt!

 EZÚTON SZERETNÉK BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNNI A BLOG MINDEN OLVASÓJÁNAK! LEGYEN MEG AZ ÖRÖM AZ ARCOKON, A BOLDOGSÁG A SZÍVEKBEN, NA ÉS PERSZE A FINOM SÜLTEK, MEG A BEJGLI-HEGYEK AZ ASZTALON!
ÜDVÖZLETTEL: SZPD

Bloggerz

Folytatva a régi hagyományt, ma is feltöltök egy cikket, ami áfkorz az én tollamból jelent meg a minap. A címe Látogatás blogországban, bár ahogy mellékelt linken (ITT) jól látható, nem egészen ezen a néven jött le a lapban. Mindegy. Megígértem, hogy nem káromkodok. Ím hát az opusz.

Látogatás blogországban

A honi internetezők 85 százaléka tudja, mi az a blog, rendszeresen viszont csupán 5 százalék olvas ilyen jellegű tartalmakat, derül ki az NRC Piackutató közelmúltban végzett felméréséből.

Attól, hogy valamiről sokat beszélünk, nem biztos, hogy tudjuk is pontosan, miről is van szó. Néhány éve az internetes portál volt a slágertéma, mostanában a blogról esik gyakran szó. Maga a kifejezés Peter Merholztól származik, aki a weblog (webes napló) szót rövidítette ekképpen. De mi is valójában a blog? Technológia, publikációs felület, netán a maga módján művé-szet? Nos, az interneten fellelhető számos meghatározásból talán az alábbi tulajdonságok a legfontosabbak: 1. Olyan weboldal, ami nyilvánosan elérhető személyes naplóként működik. 2. A szerző személyiségét, személyes véleményét tükrözi. 3. Rendszeresen frissül. 4. Napló formában, fordított időrendben jelenik meg (legfelül a legfrissebb bejegyzések találhatóak).

Az első blognak nevezhető képződmények 1997-98 kö-rül bukkantak fel a weben, ám akkoriban ez csak kevesek hobbijának számított. Alig egy évvel később, 1999-ben aztán megváltozott minden. Egyrészt lehetetlenné vált a blogok ellenőrzése, hiszen számuk már meghaladta azt a mennyiséget, hogy bárki is képes legyen mindennap mindent elolvasni, másrészt új szoftverek jelentek meg, amelyeknek segítségével a blogolás olyan egyszerű lett, mint egy e-mail megírása. Innen számítják a blogok világméretű forradalmát.

Hogy sikerült-e nekik? Nos, Magyarországon még felemás a kép. Habár az internetezők 85 százaléka tudja, mi a blog, rendszeresen mégis csupán öt százalékuk olvas ilyen jellegű tartalmakat. Az NRC Piackutató közelmúltban végzett kutatásából kiderül, a honi fiatalok leginkább barátaik, ismerőseik vagy egy-egy közismert ember blogjait olvassák, míg a középkorú és idősebb netpolgárok körében a politikusok személyes internetes naplói népszerűbbek. A blogok - az on-line fórumokhoz hasonlóan - az internet hasznos és szórakoztató funkcióját egyaránt betölthetik. Az olvasók 49 százaléka szórakozásra, 42 százaléka információszerzésre, 15 százaléka pedig egyenesen szakmai ismereteinek bővítésére használja azokat. Az internetes naplók közösségépítő funkciója egyelőre csupán a látogatók hat százalékát vonzza, bár a hozzá- szólás lehetősége elősegítheti az azonos érdeklődésű, egy-egy témával kapcsolatban egy véleményen lévő csoportok létrejöttét. A férfiak és a nők, valamint a különböző életkorú internetezők körében közel azonos a blogolvasók aránya, jelentős különbség mutatkozik azonban az egyes demográfiai csoportok között az olvasott naplók jellegét illetően. A rendszeres látogatók 57 százaléka, leginkább a nők és a fiatalok elsősorban a személyes jellegű, úgynevezett én-blogokra kíváncsiak. A hazánkban is divatba jött politikai blogok elsősorban a férfiak és a 40 évnél idősebbek körében népszerűek, míg tematikus blogokat 40, hírblogokat 35 százalék szokott olvasni. Bár a blogolás lényege, hogy bárki a világ elé tárhatja gondolatait és érzéseit, az olvasók mintegy kétharmada nem ismerősei, hanem közismert emberek webnaplóit látogatja. Ez annak ellenére is így van, hogy szinte mindenki úgy gondolja, azok bejegyzéseit nem vagy legalábbis nem mindig a blog gazdája írja.

Míg az internetezők közel fele legalább alkalmanként olvas valamilyen virtuális naplót, addig saját blogot csupán négy százalékuk vezet. A tipikus blogger olyan huszonéves, aki így osztja meg gondolatait másokkal, illetve így fejezi ki önmagát. A politikusok motivációjáról már megoszlanak a vélemények. A blogolvasók többsége úgy véli, a politikusok is elsősorban azért írnak internetes naplót, hogy megismertessék gondolataikat a választókkal, ám az önreklám lehetősége is benne van. Bármi is a valódi motiváció, a politikusi blog kétélű fegyver. Az amerikai Trent Lott rasszista megjegyzéseket tett, ami után több blogger közzétette a tőle vett idézeteket. Az ügy egyre dagadt, míg végül Lott kénytelen volt lemondani a szenátusban betöltött elnöki pozíciójáról.

Teco titok

A közelmúltban igen nagy vihart kavart egy volt Tesco-s alkalmazott által jegyzett, botránykönyvnek indult kötet, aminek kezdeti hírverését meglehetősen gyorsan lecsillapította az áruházláncok bitang nagy lobbija. Azért megkerestem, s itt elolvasható meg le is tölthető e-book formájában. Szóval az Acrobat Readerrel megtekinthető pdf formátumos INNEN tölthető le, míg a neten olvasható html INNEN érhető el egy laza kattintással. Ennyit mára, karácsonyi vásárlás rulez!

Csapatépítő forralt bor

Tamás akcióban

Forralt bort főztünk a tegnap este. Rovatügyileg, versenyszerűen. Az egyetem előtt rendezett dzsemborin a gazdasági rovat teljes létszámban képviseltette magát, ami név szerint Ibolyát, Nikit, Tamást, Gábort, Bencét és persze jómagamat jelenti.

Gábor és a merőkanál

A jó hangulat sem hiányzott [Niki&Tomi]

Mivel ügyeletes voltam, ami este hétig tartó kötelező elfoglaltságot jelent, s a verseny már hat óra tájban elkezdődött, HG kollégával egyetemben [aki volt olyan dzsentlömen, s megvárt] késtem. Mire odaértünk a kampusz főépületének parkolójába, a forralt bor jó része már elfogyott. A Lídia Borház által biztosított nedű három fajtából: olaszrizlingből, kékfrankosból és egy kevés muskotályból állt, na meg persze fűszerekből. Finom lett nagyon, itták is böcsülettel az asztalunkhoz látogató ifjak.

Ki ez a jóképű srác az Ibolya és a Niki között? :D

A két fociguru: Gábor és Tamás

Csapatépítés forralt borral körítve [Ibolya, Tamás, Niki]

A versenybe egyébiránt kilenc cspat nevezett be, de a legtöbben néhány liter borocskával érkeztek csupán, így hát mindenki nálunk ivott. Mi ugyanis készültünk egy laza húszassal, csak hogy senki se fázzon. Ettől függetlenül valami undormány nedű nyerte a freestyle kategóriát, ahol mi a képzeletbeli bronzérmet szereztük meg. Persze a borhoz értők minket dícsértek, de ez a végeredmény szempontjából mit sem jelentett. Na, mindegy. Itt tényleg részvétel volt a fontos.

A tím: Ibolya, Tomi, Bence, Niki, Gábor és persze én

Az újságíró lelke

Tegnap egy hajléktalan nővel beszélgettem a veszprémi átmeneti szálláson. Karácsony előtt szívbemarkoló volt hallgatni a sztoriját, hogy pánikbetegsége miatt hogyan vesztette el állását, lakását és végül kamaszkorban lévő fiát, akivel megfelelő kéró híján szenteste sem lehet együtt. A cikk "Magányos karácsony" címmel meg is jelent a mai újságban, belinkelni sajna nem tudom, mert a webmatyik még nem tolták föl a Napló szájtra. Szóval a lényeg, hogy a nő, akit egyébként Rozáliának hívnak (ld. a képen), utolsó elkeseredésében írt levelet az újságnak, mert semmiféle munkát nem talál homeless mivolta okán. Márpedig meló meg pénz nélkül se albérlet, se gyerek. Ami a legjobb az egész sztoriban, hogy ma délelőtt már kaptam egy telefont a szerkesztőségben, amiben munkalehetőséget ajánlottak neki. Rögtön hívtam a hajléktalan szállót, s üzentem Rozáliának. Nagyon örült a hírnek. És akkor egy kicsit tényleg jó volt újságírónak lenni. Mert lehet, hogy helyes vágányra sikerült billenteni egy kisodródott életet, s ez kurva jó érzés.

***

Ja, és ma beszélgettem egy nagyott Likó Marcival, a legutóbbi postban említett Vad Fruttik emblematikus figurájával is. Ha a dumcsi hangulatának csak tíz százalékát sikerül valamily' módon beleinjekcióznom a szombati lapszámban megjelenő anyagba, akkor már nyert ügyem van. Jó lesz, no.